Csapatai (játékosként): 1951–1953  Kecskeméti Kinizsi, 1953–1969  Ferencvárosi TC 

Csapatai (edzőként): Balassagyarmat

Mindig a feladatra, a közös sikerre koncentráló, "Tüske" becenévre hallgató balszélső. Képes volt egyéni sikereket hozó akciók helyett a közösség érdekében dolgozni. Mintaszerűen fegyelmezett, sportszerű, csendes, szűkszavú, megbízható és hihetetlen lelekesedéssel játszó labdarúgó. Technikai tudása is magas szintű. Gyorsaságának köszönhetően gyakran futott el a vonal mellett, majd önzetlenül és pontosan adott be társainak. A támadások építésén is sokat dolgozott, jól cselezett és soha nem adta fel. Az a tipusú játékos volt, akire igazán illett a mondás: a lelkét is kiteszi a pályán.

A labdarúgást 1948-ban szülővárosában a Jánoshalmi SE-ben kezdte, itt 3 évig rúgta a labdát, majd két évet töltött a Kecskeméti Kinizsiben. 1953-ban került a zöld-fehérekhez (1957-ig Bp. Kinizsi, innentől Ferencváros). Négy bajnoki cím kivívásának volt részese (1962-63 , 1964 , 1967 , 1968 ) és 1958-ban tagja az MNK csőztes együttesnek is. Az 1962-63-as bajnokságban az év labdarúgójának választották. A VVK-ban kétszer szerepelt a döntőben (1964-65, 1967-68). Az 1964-65-ös sorozatban a győzelmet jelentő találatot is megszerezte. 343 bajnoki találkozón lépett pályára és 84 góllal terhelte meg az ellenfelek kapuját. A válogatottban kevesebb gólt szerzett, mint klubjában, de ebben annak is lényeges szerepe van, hogy a nemzeti tizenegyben gyakran kapott védő feladatokat is. Tagja volt az 1964-es Európa-bajnoki bronzérmet nyert csapatnak.

Aktív időszaka után szakmájában, állatorvosként dolgozott, de a sportot sem hagyta el és volt egy ideig a Ferencváros ügyvezető igazgatója is.