Nagyon jó volt akkoriban az osztrák csapat. Győztek a szovjet és a spanyol válogatott ellen is és azt ígérték döntetlennél rosszabb eredménnyel Budapesten sem elégednek meg.
A mérkőzésre esőtől felázott, csúszós talajon, erős szélben került sor.

Alig kezdődött meg a játék a talaj máris "áldozatott" szedett. A vendégek egyik legjobb játékosa Koller olyan szerencsétlenül csúszott meg, hogy nem is tudta folytatni a játékot.
Az első félidőben keményen küzdöttek a csapatok. Egymással és a talajjal. De egyikkel sem nagyon bírtak. A második félidőben újra a pályára lépett Machos  és megváltoztatta a játék képét. Nagyszerűen irányította a csapatot és pontos passzokkal szervezte, indította a támadásokat. Első gólunkat mégis egy osztrák támadásnak köszönhetjük.
Hof kapura lövésébe Grosics  csak beleütni tudott. A labda felvágódott és a felső kapufáról a kaputól két méterre álló Nemec elé pattant. A szélső lába már lövésre lendült, de Grosics  is tett egy reflex mozdulatot a labda felé. Sikerült elütnie és Nemec csak a levegőt találta el. A labda Sipos hoz pattant ő pedig egy pontos felszabadító rúgással továbbította Göröcs nek, aki neki iramodott. Átszáguldott a vendégek térfelén és a 16-osról egy remek lövéssel a kapu bal sarkába lőtt. Az egész olyan hírtelen történt, hogy voltak akik még a mi kapunk környékén keresték a labdát és hitetlenkedve vették tudomásul, hogy az már a másik kapuban tanyázik.
Ezután a jelenet után a "sógorok" mindent egy lapra tettek fel és teljes erő illetve "ember bedobással" támadtak. Még a középhétvéd is alaposan előre húzódott, hogy segítsen a gól megszerzésében. Segített. A vendégek rúgtak szögletet a labda a 16-osnál került Tichy  elé. Előre vágta Sándor nak, aki kivárt míg az egyetlen védő megtámadta, majd Machos nak passzolt, aki nem hibázta el a kaput.

Nagyon nagy küzdelemben, egy nagyszerű osztrák csapatot sikerült legyőzni. A sikert a válogatott kiváló helyzetfelismerésének és gyors, egyszerű döntéseinek köszönhette.