Glasgowban úgy harangozták be a mieinket, mint a világ legjobb csapatát. A skótok kíváncsiak voltak mit tudnak ők az "angolverők" ellen. Annál is inkább, mivel hazájukban sokáig szintén veretlenek voltak. 1950-ben Ausztria válogatottjától kaptak ki előszőr otthon és azóta sem. A mérkőzésen 134 ezer néző volt. Ennyi ember előtt még sohasem (és azóta sem) játszott a magyar válogatott és olyan egyöntetű, hatalmas erővel zúgó bíztatást sem hallott, ahogy ez a tömeg egy torokként szurkolt csapatáért..

Óriási csata volt ez. A skótok hihetetlen keményen, de szabályosan és kifogyhatatlan energiával játszottak. Az első félidő közepén sikerült két gólt szereznünk. Sőt a félidő végére is megtudtuk tartani előnyűnket. Igaz ekkor már 1-3 volt az állás.
A második félidő elején a vendégek azonnal szereztek egy gólt és ez felszította a bennük egy pillanatra sem kihunyó tüzet. Iszonyatos támadás sorozatot indítottak és ezek a rohamok nem csillapodtak a találkozó végéig. Védelmünknek emberfelettit kellet nyújtania, hogy megakadályozza az egyenlítést. Az utolsó percben még így is sikerült feltenünk az i-re a pontot. Magyar támadás indult Fenyvesi -Puskás -Hidegkuti  volt a labda útja. Azután Kocsis  kapta és egy ügyes testcsellel sikeresen félrevezette a hazaiak védelmét. Ezután elegánsan gurított a jobb alsó sarokba.

Skóciában is meggyőződhettek csapatunk küzdeni tudásáról, technikai felkészültségéről és erőnlétéről. Sokan állítják Skóciában, hogy sem a mérkőzés előtt, sem azóta nem láttak még csapatot úgy játszani, mint a magyarokat.