Harminc éve nyertek déli szomszédaink utoljára magyar csapat ellen (151. mérkőzés), pedig azóta már 13-szor találkozott egymással a két ország válogatottja. Nagyon készültek tehát az összecsapásra, de kicsit tartottak is tőle.

Albert  gyors góllal igyekezett megerősíteni a hazai kételkedőket abban, hogy megint kudarcot fog vallani a magyar csapat legyőzésére tett próbálkozásuk. Nem sokkal ezután a gól után Zebec, aki már több magyar-jugoszláv összecsapás részese volt és élénken emlékezett Sándor  akcióira, most akkora igyekezettel akart menteni előle, hogy saját kapujába juttatta a labdát. Ezzel a két góllal a vendéglátók minden reménye kezdett szertefoszlani és ettől dühbe gurultak. Hatalmas elszántsággal vetették magukat a játékba. Ennek két eredménye lett. Sikerült szépíteniük az eredményen és Albert et, a játékmestert, sérülés miatt le kellett cserélni. Szerencsénkre volt aki átvegye helyette a csapat irányítását. A találkozó hátralévő részében Tichy  oldotta meg ezt a feladatot. Kiválóan!
A második félidőben tovább növeltük előnyünket és megszületett a második jugoszláv találat is. Ez nem annyira a bravúros csatárteljesítménynek, hanem egy Grosics  hibának volt köszönhető. A gyengén közeledő labda ugyanis kapusunk kezei és lábai között gurult a hálóba. De erre a váratlan gólra Tichy  gyorsan válaszolt és beállította a találkozó végeredményét.

Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a hazaiaknak ismét meg kell elégedniük a vereséggel. Röviden a jugoszláv sajtó véleménye: "Olyan csapattól kaptunk ki, amely végig jobban játszott."