A csehek három friss embert is bedobtak. Mi abban az összeállításban játszottunk, mint az első csoportmérkőzésen az angolok ellen.

A két csapat nagyon küzdelmes mérkőzést vívott. A csehszlovák válogatott csatársor most sem volt nagyon erős, de a védelmük...
Miután sikerült gólt szerezniük, gyakorlatilag csak védekeztek. Válogatottunk végig támadta a találkozót, de a védők, a kapus és a balszerencse megakadályozták, hogy gólt érjünk el. A rengeteg lehetőség közül csak mutatóba egy-kettő:
Sándor  három méterre volt a kaputól. Éppen lőni készült, de a nagy lendülettel, szintén gólszerzési szándékkal érkező Fenyvesi  nem tudott megállni és fellökte.
Tichy  hatalmas erővel lőtt kapura. Mindenki vert helyzetben de Popluhár még kétségbeesetten felemeli a sarkát és a labda arról vágódik a kapu fölé.
Egy szabadrúgásból pedig Tichy  be is talált a kapuba. De sajnos most is mint az 1958-as VB-n, a játékvezető nem látta bent a labdát. Talán egyedül a szovjet sípos volt a stadionban, aki így látta, illetve nem látta. (A filmfelvételek egyértelműen bizonyították: a labda túljutott a gólvonalon.)
Végeredményben a csehszlovákok megőrizték az első félidő elején szerzett előnyüket és ők jutottak tovább.

Válogatottunk minden dícséretet megérdemelt. Ezúttal az egész világbajnokság alatt remekül játszottak, szívvel küzdöttek és az elért eredmény sem szégyelni való. A szereplés mindenképp sikernek számított.

A csehszlovák válogatott a középdöntőben legyőzte 3-1 arányban Jugoszlávia csapatát és Brazília ellen játszott a világbajnoki címért, de 3-1 arányban alul maradt és a második helyen végzett.

Fotó:
Fenyvesi fejese