Remekül kezdett csapatunk. Tíz perc elteltével már vezettünk és jobban is játszottunk mint a vendégek. Nem volt már tíz perc sem vissza az első félidőből, amikor újra rezgett a jugoszláv háló. Már két gólos volt az előnyűnk. Ezt a gólt csakúgy, mint az előzőt Albert  lőtte. Ez már a harmadik válogatott találkozó volt zsinórban, amikor két góllal "örvendeztette" meg az ellenfelet.
A második gól után az addig is rendkívül keményen és erőszakosan játszó jugoszlávok kifejezetten durvává váltak. Valószínűleg ennek is része volt abban, hogy további gólokat már nem rúgtunk.
A befejezés előtti percben egy védelmi hibából sikerült megszerezniük a szépítő gólt.
A mérkőzésen a vendégek "jóvoltából" sok volt a veszekedés, a sportszerűtlen jelenet.

Nem nevezhető sportszerűnek az a nyilatkozat sem, amelyben Galics a jugoszlávok edzője "öregurasnak" nevezte a mieink játékát! Úgy látszik elfelejtette: a magyarok nyertek! Akkor vajon milyen lehetett az ő csapatának a produkciója?