A svéd csapat, mondhatni veteránokból állt, főleg a mi döntően fiatal játékosainkhoz képest. Jó előjel volt, hogy egy nappal korábban, az olimpiai válogatottak csatájában Budapesten a magyar csapat 4-0-ra legyőzte a svédeket.

Ez a mérkőzés azonban mégsem úgy kezdődött mint ahogy mi szerettük volna. Az első percekben már zavarok mutatkoztak a védelemben. A máskor oly magabiztos Szentmihályi  most messze kijött a kapujából és úgy tünt önmaga sem tudta pontosan mit akar. A svédek viszont igen és már a tizedik percben megszerezték a vezetést. Némileg rendeződtek soraink, de továbbra is a hazaiak játszottak fölényben. Szórványos akcióink könnyen kiismerhetőek voltak, csatáraink mindent középen akartak megoldani.
A második félidőben sem változott lényegesen a játék képe. Még akkor sem, amikor sikerült megszereznünk az egyenlítő gólt. Csak pár perc kellett és a svédek vissza állították egygólos előnyüket amit mostmár a találkozó végéig meg is őriztek.