Az osztrákokat Guttman Béla  készítette fel.
Egy héttel a franciákkal vívott győztes Európa Kupa mérkőzés után és három héttel annak visszavágója előtt voltunk.

Most azonban mintha nem az a csapat lépett volna a pályára, amelyik Párizsban annyira elkápráztatta a közönséget. Pontosabban a válogatott most is hajtott, sokat támadott, sőt fölényben is játszott, de a góllövés nem akart sikerülni. Idegesnek, pszichikailag fáradtnak látszottak a játékosok.
A mérkőzés elején úgy tünt, akár több góllal is nyerünk. Amikor befejeződött a találkozó megállapíthattuk, akát több góllal is nyerhettünk volna.
Csakhogy amíg nekünk sehogyan sem sikerült megtalálni az osztrák kapuba vezető utat ők a második félidő elején egy veszélyes támadás során büntetőhöz jutottak. Mészöly  kézzel ütött a labdába és a játékvezető nem habozott. Senki nem gondolta, hogy ez lesz a találkozó egyetlen gólja.
Nagyon akartak pedig a fiaink. A hajrában is bele adtak mindent. Ekkor történt, hogy két osztrák játékos nem adta Sárosi nak a labdát, hanem egy kis időhúzás kedvéért egymásnak gurították. Erre Sárosi  nekik rontott, mire a játékvezető kiállította.

A játék képe alapján mi érdemeltünk győzelmet, de közel sem játszottunk olyan jól mint az előző találkozón.