Eredetileg ez volt a magyar válogatott jubileumi 400. Mérkőzése. Ebből az alkalomból még Stanley Rous a FIFA elnöke üdvözlő táviratot is küldött.
A találkozó tétje a továbjutás a Nemzetek Európa Kupájában. Bár az első mérkőzésen győzelmet arattunk, sokan óvták a csapatott: a továbbjutás még mindig nem lefutott.

Mindkét csapat nagy elszántsággal vágott neki a csatának. A németek megpróbálták lerohanni a mieinket, de ez nem sikerült, sőt a vezetést is megszereztük. Nem sokkal ezután a német középhátvéd 25 méterről váratlanul kapura lőtte a labdát és egyenlített. Erre megint csapatunk kezdett nagyobb tűzzel játszani és percek múlva már Sándor  "úszott" a levegőben minek eredményeként vissza vettük a vezetést. Ez kicsit vissza vetette a vendégeket, de ez sem tartott sokáig. Indították az újabb támadásokat és ismét kiegyenlítettek. ...és mindez az első félidő első felének eseménye. A játékrész második felében is óriási volt a harc, de újabb gólt már egyik fél sem tudott elérni.
A második félidőben ismét mi következtünk és egy büntető rúgásból újra egygólos előnyre tettünk szert. Úgy látszott, most nehezebben szedi össze magát a német gárda, de fegyelmezett játékkal, nagy-nagy akarással és hallatlan szívóssággal egyre gyakrabban kezdtek veszélyes akciókat vezetni. Az utolsó negyedóra kezdetén ismét kiegyenlítettek. Ezután pokoli tizenöt perc következett a magyar csapat számára. A vendégek utolsó energiájukat is összeszedték és irtózatos rohamokat indítottak. Erőnlétileg jól bírták és így a mieinknek sem volt választásuk, bírniuk kellett.

A németek a nagy elszántságban nem kímélték magukat, de minket sem és többen is megsérültek. Ennek fényében még értékesebb a kiharcolt, megszenvedett döntetlen, amellyel válogatottunk továbbjutott az újabb fordulóba.