Két héttel az angolok után, most egy másik szigetországi együttessel mérhettük össze tudásunkat.

Meglepte a mieinket, hogy a skótok játéka tetszetősebb és veszélyesebb volt, mint az angoloké. Mindezek ellenére mégis mi támadtunk, de helyzetek sokaságát hagytuk kihasználatlanul. Egy büntetőt is kaptunk, amit Tichy  a kapu mellé rúgott. Nagy nehezen, a félidő közepe táján végre sikerült vezetéshez jutnunk. Azonban a vendégek kiegyenlítették az előnyt és meg kellett elégednünk a döntetlennel.
A második félidőben a skótok rákapcsoltak. Látványos, erőteljes és ötletes játékukkal, pontos passzaikkal kijátszották a védelmünket és előnyhöz jutottak. Nem is egy hanem kétgólos előnyhöz. Bár harmadik góljuknál, a középcsatár több méteres lesen kapta a labdát. Védelmünk leállt (már hanyadszor fordul elő a válogatott találkozókon?!), egy pillanatra az angol is megtorpant, de azután a kapuba rúgta a labdát. A mieinket feltüzelte a megadott lesgól és óriási erővel vetették magukat a küzdelembe. Rengeteg lövést küldtűnk kapura, míg végül Göröcs nek sikerült a szépítés. Ezután tovább rohamoztunk, de minden úgy látszott, vereséget szenvedünk. Eljött az utolsó perc és Tichy  hatalmas lövéssel egyenlített ki.

A lesgól kapcsán két megjegyzés is kínálkozik. Előszőr is miért áll le a csapat, ha szerínte az ellenfél támadója lesen van. A mérkőzésen történtekről Young a következőt mondta: "Éreztem, hogy valami nem stimmel, de mert nem támadott meg senki, a biztonság kedvéért berúgtam a labdát. Mi ugyanis mindig sípszóig játszunk."
A másik, hogy miért kellett egy lesgól ahhoz, hogy a csapat igazán játszani kezdjen.

Volt egy furcsa érdekessége is a találkozónak. A második félidő elején egy erősen megrúgott labda arcon találta a játékvezetőt, aki elvágódott és orvosok, masszőrök kellettek a talpra állításához.