Nagyon nagy volt a várakozás. Nekünk már egy döntetlen is elég volt a továbbjutáshoz. Válogatottunkban ismét Sándor  volt a jobbszélső.
A franciák legalább abban reménykedtek, hogy győzelmük esetén megszerezhetik az esélyt egy harmadik mérkőzésre.

Nagy volt a tét és nagyon akart a francia csapat. Alaposan bele kezdtek és már a második percben a kapunkba került a labda. Nem volt könnyű a ránk nehezedő nyomást elviselni és még támadásokat is indítani, de sikerült. Az egyik akciónál szabadrúgáshoz jutottunk és Sipos  tizenhat méterröl a vendégek hálójába vágta a labdát. Ezután végig támadtuk az első félidőt.
Támadásaink a második játékrészben is folytatódtak és Bene  révén a vezetést is megszereztük. A mérkőzés további részében is fölényben játszottunk.

A védelem magabiztosan és megbízhatóan teljesített, így a csatároknak a támadásokra lehetett öszpontosítaniuk. Ők ezt meg is tették. Fölényünkre jellemző, hogy a kapura küldött lövések aránya 41-19 a mi javunkra.
Ezzel a győzelemmel a magyar csapat jutott a Nemzetek Európa Kupája elődöntőjébe, ami óriási fegyverténynek számított.