Csapatai (játékosként): 1919–1920 Műszaki Dolgozók SE, 1920–1924 Vasas FC , 1925–1926 Sauvages Normades, 1926–1927 CO Billancourt, 1927 MOM, 1927–1940 [klub(295)/]

Csapatai (edzőként): 1940–1941 Szentlőrinci AC , 1942–1944 Weiss Manfréd SE, 1945–1946 Budafoki MTE, 1949–1956 Magyarország, 1957–1960 Újpest FC , 1960–1961 Budapest Honvéd FC , 1968 DVTK 

Rendkívül szorgalmas, megbízható jobbfedezet volt. Klubjában a fedezetsor mindhárom helyén és az összekötő posztján is játszott. Technikailag jól felkészült, határozottan szerelt, okosan helyezkedett és a labdát pontosan továbbította. Gyorsasága és fejjátéka nem volt kifogástalan. Legjobban az ellenfél legveszélyesebb csatárának semlegesítésében tünt ki, szigorú, szoros és fáradhatatlan emberfogásával. Játéka mindenkor sportszerű és példamutató volt. Játszott a Vasasban, majd megélhetési problémák miatt Franciaországban is szerencsét próbált. 1927-ben hazatérése után az MTK, ill. a profi Hungária FC tagja lett. Igazi sikereit szövetségi kapitányként érte el. 69-szer irányította a legjobbakat. A mérkőzések számát tekintve csak Baróti lajos előzi meg. Az eredményességet figyelembe véve viszont a vezetése alatt elért 81,16 %-os teljesítmény messze a legjobb. (Csak azokat figyelembe véve akik legalább 10 találkozón irányították a csapatot.)  Szakemberként 1950-56 között az OTSH (Országos Testnevelési és Sport Hivatal) elnökhelyettese és 1945-49-ig a válogatott edzője, majd 1956-ig szövetségi kapitánya. Az UEFA alapító tagja és 1954-ben alelnökké is megválasztják. Ezt a pozíciót 1960-ig töltötte be. 1960 után tanácsadóként dolgozott olyan élvonalbeli csapatoknál mint a Tatabánya, a Honvéd vagy az Újpest. 1979-től az MLSZ Tanácsadó Testületének tagja volt.

Sikerei: Három bajnoki aranyat (1928-29 , 1935-36 , 1936-37 ) szerzett. 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát nyert a válogatottal. 1954-ben a csapata ezüstérmes lett a világbajnokságon.