Sokan voltak kíváncsiak az olimpia bajnokra Bernben. Az is növelte az érdeklődést, hogy ez volt a 25. magyar-svájci összecsapás.

A hazaiak hatalmas becsvággyal vetették magukat a küzdelembe. Elsöprő erejű támadásokat vezettek. Csatársorunk alig jutott labdához, védelmünk pedig nem volt képes ellen állni az elemi erejű rohamoknak. Alig telt el tíz perc a mérkőzésből és már két góllal vezettek. Válogatottunk megijedt, a játéka kapkodó, türelmetlen lett, az átadások pontatlanok voltak. Félóra után a kapitány cserére szánta el magát. Hidegkuti t hozta be középcsatárnak és milyen jól tette! Amint bejött máris hatalmas lövést küldött a hazai kapura. Ezt még mentették szögletre, de ez a lövés volt a jeladás a változásra. Mintha varázslat történt volna a válogatottat megnyugodott, magára talált és beindult a játék. A szünetre már döntetlen állásnál vonultak a csapatok.
A második félidőben "vissza állt a világ rendje". Csapatunk akkora fölényben játszott, hogy Grosics nak csak néhány haza adott labdát volt alkalma kézbe vennie. A második játékrész közepére kétgólos vezetésre tettünk szert és ettől kezdve a fiúk már az újabb gólok helyett inkább a közönségnek játszottak, nem kis sikerrel.

Svájci lapvélemény szerínt: "Aki a magyarokat még nem látta játszani, nem tudja mi az igazi labdarúgás!"

A csere után az "aranycsapat klasszikus felállása" játszott a pályán.