Ez volt az első vidéken megrendezett válogatott labdarúgó mérkőzés. Tíz különvonat hozta az érdeklődő szurkolókat Debrecenbe. Ünnepélyes keretek között rendezték meg a mérkőzést, a vendég válogatottat fogadták a városi vezetők is. Talán senki sem gondolta, hogy legközelebb csak 30 év múlva lesz ismét alkalom arra, hogy ilyen esemény részese legyen a hajdúsági település. A következő vidéki találkozóra is a 70-es évek közepéig kellett várni.
Mivel a találkozót a rádió is közvetítette, Szepesi György kommentárjával, így ez volt az első "rádiós" vidéki válogatott mérkőzés.

Sajnos Szusza Ferencnek aligha volt ilyen ünnepi az esemény: az edzésen egy fűcsomóra lépett és súlyosan megsérült. Ez a sérülés további pályafutására is kihatott. Gyakorlatilag a válogatott szereplései végét jelentette ez a szerencsétlen "félrelépés". (Még három alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben.)

Hogy tétje is legyen a játéknak, a győztes csapat megkapta a Népbolt kupát.

A mérkőzés jó hangulatú, igazi barátságos összecsapás volt. A hajdúsági és a városba érkezett drukkereknek mindenképpen örökké emlékezetes marad a válogatott briliáns játéka. Akár nagyobb arányban is győzhettek volna, hiszen könnyed látványos "labdarúgó bemutatót" tartott a gárda. A vendégek nem késztették a fiúkat komolyabb erőbedobásra.

A találkozót megelőzően rendszeres és mindenre kiterjedő orvosi vizsgálatokat vezettek be. Ennek adatai alapján Sándor Károly  és Palotás Péter  edzéstervét meg kellett változtatni.
Újdonság volt az is, hogy a felkészülő, összeszoktató edzéseket rendszeresen vidéken tartották.
Mivel egy-egy játékos hosszabb ideig dolgozhatott a válogatottal, kiderült hogy mennyire tud együtt játszani a többiekkel, mennyire képes beilleszkedni, lehetett szükség esetén változtatni, javítani a játékán. Kezdett kialakulni egy olyan keret, amelynek tagjai bármikor bevethetőek voltak és képesek a várható feladatok megoldására.