Csapatai (játékosként): 1927–1935  III. kerületi TUE , 1935–1940 MTK Hungária , 1940–1942 Budapesti Előre SC , 1942–1945  Újpest FC , 1945–1948  MTK Budapest FC , 1948–1949  III. kerületi TUE 

A magyar labdarúgás egyik legkiválóbb hátvédje, történetesen balhátvédje. Minden adottsága megvolt, ami ehhez a szerepkörhöz kell. Testi erő, határozottság, hibátlan helyezkedési- és ütemérzék adták az alapot. Ezekhez kapcsolódott a rendkívüli gyorsaság, a szinte tökéletes rúgótechnika és a magas szintű játékszervezés. Hibának talán csak az mondható, hogy a szoros emberfogást nem kedvelte és volt benne hajlam a könnyelműségre.

Túlzás nélkül állítható, hogy posztján Európa legjobbjai közé számított. Pedig tulajdonképpen mindig csatár szeretett volna lenni. Ezt a vágyát klubjaiban időnként volt alkalma megvalósítani. Legjobb időszakában Korányi I. Lajossal Európa-hírű hátvéd párost alkottak, sőt a kontinens legjobbjainak tartották őket. Eredeti szakmája műszerész.

Profi játékos 1926-ban a III. Ker. FC-nél lett, majd 1933-ban igazolt a Hungáriához. Ezzel a klubbal kétszer szerezte meg a bajnoki címet (1935-36 , 1936-37 ). Amikor a klubbot 1940-ben feloszlatták a BSZKRT, majd egy év múlva az Újpest játékosa lett. Amikor 1945-ben a Hungária újjáalakult ő is visszatért és 1948-ig itt játszott. Az 1939-40 -es bajnokságban az év labdarúgójának választották. Játékos pályafutását első klubbja jogutódjában a III. Ker. TTVE-ben fejezte be 1949-ben, 38 éves korában. 450 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. A válogatottal az 1938-as VB-n valamennyi mérkőzést végig játszotta és ezüstérmet szerzett.

1931 - Magyar kupa győztes a III. kerületi TUE  csapatával.