Lyka , aki résztvett a kellemetlen emlékű 8-2-re elveszített két évvel ezelőtti találkozón megállapította, hogy ugyanazt az öltözőt kaptuk, mint akkor (158. mérkőzés). Hogy szándékos volt-e nem tudni, de jó előjelnek nem tekinthető az biztos.

Öltöző ide, vagy oda, jól kezdődött a mérkőzés. Már az első percben megszerezte a magyar csapat a vezetést. De még kiörülni sem tudtuk magunkat máris egyenlítettek a hazaiak. A félidő közepén pedig megszerezték a vezetést is. Ehhez a gólhoz a játékvezető is hozzájárult, mint a "pálya tartozéka", hiszen a labda róla pattant az osztrák szélső elé, aki nem lepődött meg annyira mint a mieink és belőtte a kapuba. Most mi egyenlítettünk nagyon gyorsan, mert Sárosi  még estében is képes volt a hazaiak kapujába találni. Szinte menetrendszerűen következtek most ismét a "sógorok" és ismét náluk volt az előny. Most megint nekünk kellett következni és úgy is volt. Ezúttal azonban Sárosi  kihagyta a lehetőséget. Így a félidőt egygólos hátránnyal zártuk.
A második játékrész elején megint támadtunk, de az újabb osztrák gól után nem bírta tovább a csapat. Még kaptunk egy gólt, de ellenállást már alig tanusítottunk.

Teljesen egyértelmű volt, hogy az eredmény nem reálisan, hanem eltúlozva mutatja a csapatok közötti, pályán látható különbséget és hogy jobb erőnlétüknek köszönhetően nyertek a "sógorok".