Az eredeti csapatban Balogh II.  nem szerepelt, csak Rudas  sérülése miatt került a csapatba és vele együtt a csapattárs Nagymarosi  is Sárosi III.  helyére.
Sok kellemetlen előzménye volt a találkozónak. A vonaton nem volt elég ülőhely. A csapat már este megérkezett Bécsbe, pedig csak reggelre várták, így nem tudták elhelyezni őket, csak tömegszálláson, ahol ketten illetve hároman aludtak egy ágyon. Ráadásul szombaton és vasárnap otthoni hideg élelmet ettek válogatottjaink, mert tévedésből hétfői ebédjegyeket kaptak vendéglátóiktól.
A kis magyar küldöttség kilátogatott a temetőbe Hugo Meisl sírjához, aki hosszú időn keresztül az osztrák válogatott kapitánya volt. A sírt a megszállás alatt nagyon elhanyagolták és a magyar koszorú volt az első megemlékező virág rajta.

Minden kellemetlen előzmény után is úgy tünt, hogy sikerül jó eredményt elérnünk. Gyors vezetés, később osztrák egyenlítés, ismét gyors vezetés. Alig több mint negyedórával a mérkőzés vége előtt még mi vezettünk. A végén azonban mégis másként alakult. Az osztrák támadások eredményeként előbb magyar lábról, majd Decker lövése nyomán került a hálónkba a labda.

Az osztrákok most mindenben jobbnak bizonyultak. Fürgébbek voltak és fizikailag is jobban bírták.
A kapitány nyilatkozata:"...Most sem állítanék össze más csapatot, mint az eredeti volt (Rudassal és Sárosi III-mal)".
A mieink fogadkoztak: "Majd ősszel Pesten visszavágunk!"