A szokatlanul korai, januári időpont nem volt szerencsés a magyarok számára. Sárosi , Avar  és Korányi I.  betegség miatt kimaradtak a csapatból. A helyszínül szolgáló stadion szokatlanul széles (70 m) volt.

Nem mondhatni, hogy jól kezdődött a találkozó. Titkos  már az 5. percben megsérült, tíz percre rá le is kellett cserélni. Ezt csak tetézte, hogy percek múlva egy német támadás után Bíró  szerezte meg a vezetést, sajnos öngóllal. A pech széria látszott folytatódni akkor is, amikor Polgár  neki futott a javunkra megítélt büntetőnek. A rúgás pillanatában ugyanis megcsúszott, de a labda végül mégis a német kapuban kötött ki. A második félidőben mi uraltuk a pályát, támadtunk és kaptunk két gólt. Akcióinkból hiányzott az átütőerő, a lendület, sokak szerínt hiányzott Titkos. 

Az elemzők szerín a lehetetlen időponton és a pech szérián kívül összeállítás beli gondok is akadtak. Polgár  volt a középcsatár. Ugyanez a csapat Teleki vel, mint középcsatárral 3-1-re verte a franciákat és 5-1-re a hollandokat, sajnos ezek nem hivatalos válogatott mérkőzések voltak. Teleki  mellőzése most is, mint már oly sokszor a válogatott kárára volt.