Csapatai (játékosként): 1961–1964 Pécsi MSC - Matias , 1965–1976  Újpest FC , 1977–1978  DVSC , 1979–1980  Chinoin, 1981  Simmering

Csapatai (edzőként): 1978–1979 1981  Újpest FC  utánpótlás, 1981–1982  Jerez Deportivo, 1982–1983  Betis Sevilla, 1985–1986  Castellon, 1986  ZTE FC E, 1987–1988  Real Murcia, 1990  UD Levante, 1991  Veszprémi FC , 1993–1998  Magyarország olimpiai, 1996–1997 DVSC 

A magas, vékony csatár, a szintén válogatottságig jutott Dunai I. János dr. öccse. Kiválóan müködött együtt kiváló csapattársával Benével. Nagy induló sebességű, erőteljesen rohamozó, fejjel és lábbal is egyformán jól bánt a labdával és nem utolsó sorban minden helyzetből megtalálta a kaput.

Tíz évesen a Bajai Bácska Posztó-ban kezdte rúgni a labdát. 1961-ben a Pécsi Dózsába, 1965-ben pedig az Újpesti Dózsába került. A csapattal hét bajnoki címet (1969 , 1970 , 1970-71 , 1971-72 , 1972-73 , 1973-74 , 1974-75 ) és három gólkirályi címet (1967  36 gól, 1968  31 gól, 1970  14 gól) valamint három MNK győzelmet (1969, 1970, 1975) szerzett. 1967-ben rúgott góljaival kiérdemelte az európai ezüstcipőt, 1968-ban pedig a bronzcipőt.

1977-től Debrecenben játszott. 326 elsőosztályú mérkőzésen játszott és rúgott 202 gólt. Pályafutása végén 1979-80-ban a Chinoin-ban, 1981-ben pedig az osztrák Simmering-ben lépett pályára. Foto: Az ezüstcipővel (mellette Eusebio az arannyal) 1968-ban tagja volt az olimpiai aranyérmet és 1972-ben az olimpiai ezüstérmet nyert válogatottnak.

1978-81 között az Újpesti Dózsa utánpótlás, majd pályaedzője volt. Ezután kilenc éven keresztűl spanyolországi kluboknál dolgozott, kivéve az 1986-os évet, amikor a ZTE edzője volt. 1991-től a Veszprémi SE munkáját irányította. 1993 után az olimpiai válogatott szakvezetője, később az MLSZ-nél a korosztályos válogatottak szaktanácsadója.

Tagja volt az 1968-as Olimpiai aranyérmes csapatnak.