Az utóbbi négy osztrák-magyart mi nyertük, így érthető, hogy a "sógorok" nagyon készültek az összecsapásra.

Nagyszerűen kezdtünk. Szép játékkal veszélyeztettük a vendégek kapuját és még negyed óra sem kellett a fejesből született vezető gólhoz. A találat után is lendületesen támadt válogatottunk és már mindenki az újabb gólra készült. Meg is érkezett. Azonban nem úgy ahogyan reméltük. Labdarúgóink annyira belefeledkeztek a támadásokba, hogy a védekezésről teljesen elfelejtkeztek. Redl teljesen egyedül támadhatta meg a kapunkat és pontos találatával ki is egyenlített. Jellemző, hogy annyira előre húzódott mindenki, hogy az első védőjátékos akkor ért csak vissza, amikor már a hálóban volt a labda. Az egyenlítés "feldobta" a vendégeket és veszélyes akciók sorát indították.
A védelmünket a második félidőben is nehéz feladat elé állították a meg-megújuló osztrák rohamok. A válogatott helyzetén sokat rontott, hogy a 48. percben Göröcs  megsérűlt. A játékos kiesése miatti nehézségeket fokozta, hogy a szövetségi kapitány minden lehetséges cserét kihasznált a szünetben, vagyis senki nem jöhetett be a sérült helyett. Tíz emberrel küzdött tovább a csapat. Gólt nem kaptunk, de sajnos nekünk is csak két nagy helyzetre futotta. Előszőr Fazekas  tizenhét méteres lövése, majd Kocsis  huszonkét méteres szabadrúgása csattant a kapufán.

Bár nem játszottunk rosszul és a körülményekhez képest az eredménnyel elégedettek lehetünk, mégis meg kell jegyezni, hogy az osztrákok modernebb labdarúgást mutattak be.