Nem volt sok néző, de a hangulatot nagyszerűnek lehet nevezni.

Nem lehetett nem észre venni, hogy a két csapat teljesen más játékerőt képvisel. Az első percekben még a máltaiak is próbálkoztak, de gyorsan rájöttek, hogy egyetlen esélyük a nagy gólkülönbségű győzelem elkerülésére ha minden energiájukat a védelemre koncentrálják. Válogatott labdarúgóink pedig már az egy hét múlva következő Románia elleni találkozóra gondoltak és nem akartak kockáztatni egy sérülést. Csak akkora erőbedobással játszottak, amennyi a biztos győzelemhez kellett. Így is akár nyolc-tíz góllal győzhettünk volna, ám a betömörülő vendégek ellen sok helyzet kimaradt. Olyan fölényben játszottunk, hogy kapusunk akár az öltözőben is maradhatott volna, hiszen egyetlen lövés sem ment a kapunk felé. De még most is látszott, hogy nincs teljes öszhang a labdarúgóink között, nem elég összeszokot, nem elég gördülékeny a játék.