Az NDK a legjobb csapatával állt ki erre a találkozóra.

Az első félidőben mindkét csapat rendkívül mérsékelt teljesítményt nyújtott. De talán a német csapat volt közelebb a vezetés megszerzéséhez. Nem utolsó sorban azért, mert a védelem bizonytalankodása mellett támadásaink is nagyon lassan haladtak előre, a szinte állandó oldalpasszok miatt. Ez a tologatás magában rejtett sok hibalehetőséget, ami alkalmat adott az ellenfélnek újabb támadások indítására. Szerencsére a németek sem játszottak eredményesen.
A második félidőre alaposan rendbe jött a válogatottunk. Kifejezetten olajozottan kezdett működni az összjáték. Szép támadások, látványos játék és különösen a középpályán jellemző fölény alakult ki a javunkra. Most a fölényt sikerült gólokra is átváltani és ebben fontos szerepjutott az utolsó pillanatban az olimpiai keretbe jutott Tóth nak. Az első találatnál az ő pontos beadását lőtte a kapuba Dunai II. , pár perc múlva pedig nagyszerű egyéni akció után saját maga talált a hálóba.

Ebben az elődöntő sorozatban még játszottunk az NSZK és Mexikó csapataival. Előbbit 4-1, utóbbit 2-0 arányban győztük le, így válogatottunk az elődöntő A csoportjának győzteseként az olimpiai döntőbe jutott. (A másik két említett mérkőzés nem hivatalos nemzetek közötti találkozó volt.)

Az MLSZ állásfoglalása alapján az olimpiai torna azon mérkőzéseit amikor nemzeti válogatottal játszottunk, hivatalos nemzetek közötti találkozónak tekinti. Ezért került ez az öszzecsapás a "nagy válogatott" mérkőzései közé.