Csapatai (játékosként): 1935–1936 Salgótarjáni BTC Salgótarjáni Bányász Torna Club , 1936–1947 Újpest FC , 1947–1949 AS Roma, 1949–1950 AC Ancona, 1951–1953 Deportivo Samarios

Csapatai (edzőként): 1950 AS Cosenza, 1951–1953 Deportivo Samarios (játékosedző), 1953–1956 Pezoporikos Larnaca, 1956–1957 APÓEL, 1958–1959 Ciprus (szövetségi kapitány), 1959–1961 AS Cosenza, 1961–1962 Salernitana, 1962–1964 US Sarom Racenna, 1964–1965 Apollon Kalamarias, 1965–1966 APÓEL, 1966–1968 Pezoporikos Larnaca, 1968–1970 Anórthoszi Ammohósztu, 1970–1972 AS Cosenza (segédedző), 1972–1974 Olympiakos Volos, 1974–1976 APÓEL, 1976–1979 APOP Paphos

"Ábel" a legkiválóbb magyar belsőcsatárok egyike. A belsőháromas mindegyik helyén világszínvonalon játszott. Technikailag és taktikailag tökéletesen képzett. Hallatlan jó érzékkel szervezte a játékot, irányította társait. Látványosan, ötletesen és rendkívül gólveszélyesen játszott. Kiváló érzékkel helyezkedett, energikus és lendületes előretöréseivel, kiismerhetetlen és meglepő cseleivel gyakran teremtett gólhelyzetet. Ezeket a helyzeteket azután igen gyakran saját maga próbálta meg értékesíteni igen nagy hatékonysággal. Ha tehette a közelharcokat elkerülte. Ceglédi születésű és itt a Ceglédi Vasutasban kezdett játszani, 1930-36 között a Salgótarjáni BTC-ben vált ifjúsági válogatottá. 1936-ban az Újpest játékosa lett és 1947-ig itt rúgta góljait. Bajnoki pályafutása alatt összesen 387 gólt lőtt és ezzel a második helyen áll a labdarúgók ranglistályán. Része volt a KK megnyerésében (1939). 1935-ben a főiskolai világbajnok csapat, 1938-ban a VB ezüstérmes válogatott tagja. Beválogatták az 1938. október 26-án Londonban pályára lépő Európa-válogatottba (Anglia-Európa-válogatott 3-0). 1947-ben engedéllyel Olaszországba távozott. Itt játszott 1950-ig két évet az AS Roma-ban, egyet pedig az Anconia-ban. Ezután Kolumbiában volt két évig játékos-edző. Edzőként dolgozott 1950-ben az AS Cosenza, 1951-53-ban az El Deportivo Los Samarios Santa Marta csapatában, ahol játékos-edző volt. 1953-56 között a Pezoporikosz Larnaca, 1956-57 között az FC Apoel Nicosia edzője. 1958-59-ben ciprusi szövetségi kapitány. 1959-61-ben az AS Cosenza, 1961-62-ben aSalernitana, 1962-64-ben az US Sarom Ravenna, 1964-65-ben az Apollon Kalamaria, 1965-66-ban az FC Apoel Nicosia, 1966-68-ban a Pezoporikosz Larnaca, 1968-70-ben az Anorthoszisz Famagusta edzője. 1970-72 között szakmai tanácsadója az AS Cosenza-nak. Végül 1972-74-ben az Olimpiakosz Volosz, 1974-76-ban az FC Apoel Nicosia, 1976-79-ben az APOP Paphos edzője. 1954-ben ciprusi bajnok, 1976-ban ciprusi kupagyőztes. A Magyarországon és másutt játszott élvonalbeli mérkőzéseken (394-en lépett pályára) szerzett 416 gólja alapján 1997-ben az "Évszázad harmadik legjobb góllövője" címmel tüntették ki.

Sikerei: Négy bajnoki címet szerzett (1938-39 , 1945 , 1945-46 , 1946-47 ), ötször lett gólkirály (1937-38 -ban 31 gól, 1938-39 -ben 56 gól, 1942-43 -ban 26 gól, 1943-44 -ben 33 gól, 1945 -ben 36 gól). Az 1938-39 -es bajnokságban az év labdarúgójának választották.