Csapatai (játékosként): 1930-1943 Ferencvárosi TC 

Csapatai (edzőként): 1958-1959 Egyiptom szövetségi edző, 1967-1968 Panathinaikósz edző

Minden idők legkiválóbb magyar fedezeteinek egyike. A válogatottban balfedezetet játszott a világklasszis játékos. Elegáns, könnyed játékstílusával kiérdemelte a "Tanár úr" becenevet. (Ezt a megtisztelő "címet" adták a szurkolók korábban a hasonlóan kiváló fedezetnek, Károly Jenőnek is.) Vékony, nyúlánk, de szívós, nagy munkabírású labdarúgó. Technikai felkészültsége kifogástalan, jól rúgott és fejelt. Kiválóan átlátta a pályát, nyugodt, hűvös, kissé fölényes intelligencia jellemezte játékát. Bár minden adottsága megvolt a védekezés feladatainak hibátlan ellátására, hiszen bárkitől képes volt megszerezni a labdát, mégis sokszor hanyagolta el ezt a szerepet. Nehezen viselte a taktikai kötöttségeket, mintha néha elfelejtette volna, hogy a labdarúgás csapatjáték. A füzesgyarmati származású játékos 1930-43 között, a Ferencváros tagja volt. 1937. június 20-án Amszterdamban lépett pályára Közép-Európa csapatában és Nyugat-Európa felett diadalmaskodtak 3-1 arányban. A labdarúgás művelésétől nehezen vált meg. A Ferencváros után még játszott a SZAC és a Herminamezei AC csapataiban. Aktív játékosi pályafutása után ez utóbbi helyen kezdte meg edzői munkáját. Dolgozott Egyiptomban és Görögországban is.

Sikerei: Részese volt öt bajnoki cím (1931-32 , 1933-34 , 1937-38 , 1939-40 , 1940-41 ) és négy alaklommal a Magyar Kupa (1933, 1935, 1942, 1943) megszerzésének. Csapatával megnyerték a KK-t (1937). Az 1932-33 -as bajnokságban az év labdarúgójának választották. A válogatottal az 1938-as VB-n ezüstérmes lett (vele együtt, csak öten voltak a csapatból, akik mind a négy mérkőzésen játszottak).