Csapatai (játékosként): 1946-1948 III. kerületi TUE , 1948–1959 [klub(295)/]

Kivételes képességű középcsatár. Sokat dolgozó, megbízható, technikailag és taktikailag is jól képzett, ügyesen irányító labdarúgó volt. Az "aranycsapat"-nak korai tagja. 1952-ig, Hidegkuti válogatottba kerüléséig ő töltötte be a hátravont középcsatári posztot. Ezután is rendszeresen szerepelt a nemzeti tizenegyben, bár leginkább csereként, de így sem sikertelenül. (1955-ben Finnország ellen a 46. percben lecserélték, de előtte 3 gólt lőtt.) Soha sem tartozott a sztárok közé, de szorgalma, lelkesedése sokszor a legnagyobbak fölé emelte. Bajnoki mérkőzések során összesen 156 gólt lőtt. Tagja volt az 1952-es olimpiai bajnokságot, valamint az 1954-es világbajnoki ezüstérmet nyert csapatnak is. Sajnos szívbetegsége miatt fiatalon volt kénytelen abbahagyni a labdarúgást. (Még harminc éves sem volt.) 1967-ben a szíve nem bírta tovább.

Sikerei: Három bajnoki címet szerzett (1951 , 1953 , 1957-58 ). Az 1951 -es bajnokságban az év labdarúgójának választották. 1952-ben olimpiai bajnok volt.