Csapatai (játékosként): 1947–1952 Tatabányai Bányász SC , 1953 Szegedi Honvéd , 1954–1959 Budapest Honvéd FC , 1960–1965 Vasas FC 

Csapatai (edzőként): 1965–1968 Vasas FC  tartalékcsapat, 1969–1970 Magyarország ifjúsági, 1970–1972 Vasas FC 

Rendkívül jól képzett belső csatár. A Bp. Honvéd "aranycsapatában" Puskás és Kocsis mellett érett igazi játékossá. Az első időkben a válogatotban is velük az oldalán szerepelt. Svájc elleni bemutatkozása után általános volt a vélemény, hogy a világbajnokság óta a nemzetközi porondon ő a legigéretesebb játékos. Kezdetben elsősorban a befejezés, a gólszerzés volt az erénye, de a későbbiekben kiválóan szervezte a támadásokat, igazi karmestere lett csapatának. Labdakezelésben, cselezésben és mozgékonyságban is kiemelkedett az átlagból. Kapura küldött lövései pontosak és rendkívül erősek voltak. 1937-ben háromszor talált be a bulgár válogatott hálójába. Válogatottságainak száma több is lehetett volna, de abban az időben (szerencsénkre) sok jó képességű labdarúgóval kellett megküzdeni a nemzeti tizenegybe kerülésért. Az élvonalbeli labdarúgást Tatabányán kezdte, majd Szegeden folytatta és onnan került a Honvédban, majd a Vasasba. Később edzőként dolgozott az ifjúsági válogatottnál és a Vasasnál.

Sikerei: Kispesten kettő (1954 , 1955 ), a Vasasban pedig három (1960-61 , 1961-62 , 1965 ) bajnoki aranyat szerzett. Az 1955 -ös bajnokság gólkirálya volt 20 találatával. Az 1961-61 és 1965-ös közép-európai kupa győztese volt.