Csapatai (játékosként): 1897?–1901 Aston Villa (grundcsapat), 1901–1905 Remény FC (grundcsapat), 1906–1915 Ferencvárosi TC , 1916–1922 [klub(295)/], 1925–1926 Wiener AC, 1926–1927 Ferencvárosi TC , 1927–1928 Budai 11 

Csapatai (edzőként): 1922–1923 Vívó és Atlétikai Club, 1923 FC Kamraterna (Norrköping), 1924–1925 Wisla Kraków, 1925–1926 Wiener AC (ifjúsági), 1925–1926 Brigittenauer AC

Soha előtte és talán azóta sem volt még labdarúgó annyira népszerű, mint a karikalábú "Slózi". Az 1910-es évek körül Magyarországon személyében a labdarúgás megtestesülését látták, jelentősen hozzájárult a sportág népszerűsítéséhez. Plakettet verettek arcképével, utcát akartak elnevezni róla és országos gyűjtést rendeztek, hogy méltó ajándékkal lepjék meg. A Keleti pályaudvaron tízezrek várták, amikor 1912 januárjában az FTC hazatért német-angol útjáról. Az angolokat is ámulatba ejtette a csapat. Nem is fukarkodtak a dícséretekkel. Szeríntük a magyarok, az élen Schlosserrel "művészetté emelik a labdarúgást". Nehéz mindent leírni amit tudott. Talán elég lenne csak annyi: Tudott focizni! De mégis nézzük kicsit bővebben. Bal lábas lévén a csatársor baloldala volt az övé, bár előfordult néha középen is, hiszen labdakezelése tökéletes volt. Olyan csatár volt aki nem állva várta a labdát. Állandóan mozgott a pályán, együtt élt a játékkal. Gyorsaságát kihasználva sokszor ugrott ki és varázslatos cselek után máris gólhelyzetbe került. De nem volt önző, másokat is nagyszerű ladbákkal szolgált ki. Számára a játék, az összjáték volt a fontos és persze a gól. Kitőnően tudta magát tisztára játszani, könnyen teremtett gólhelyzetet és magabiztosan használta ki az adódó lehetőségeket, akár lábbal akár fejjel. A lelkesedés gyakran elragadta és ilyenkor szabálytalanságokba is belement, ki is állították néhányszor. Mindene a labdarúgás volt, semmi más nem érdekelte. Gyermekként a Petőfi téren rúgta a labdát boldog örömmel és élete végéig ez a gyermeki elragadtatás fogta el a labda közelében. Szerette a gyerekeket, a fiatalokat, az embereket. Népszerűsége ellenére is egyszerű, közvetlen maradt. A Remény FC nevű gyermekcsapatból került 1904-ben az FTC-hez. Úgy tünt itt is marad örökre, de 1915 végén nagy indulatokat kiváltva átigazolt az MTK-hoz, ahol 1922-ig játszott. Bajnoki pályafutása alatt összesen 361 gólt lőtt és ezzel a harmadik helyen áll a labdarúgók ranglistályán. Az utánna következő legtöbb bajnoki címmel rendelkezők "csupán" kilenc első hellyel rendelkeznek. 1911-ben Svájcnak (9-0) hat gólt rúgott, ebből ötöt megszakítás nélkül, mester ötös! 1912-ben Oroszországnak rúgott ötöt, három gólt pedig háromszor 1909-ben Ausztriának, 1911-ben Franciaországnak és 1912-ben a német válogatottnak. Az 1912-es olimpia vigaszdíjas csapatának is a tagja. 1912-ben a Sporthírlap elhatározta, hogy megjutalmazza a legjobb magyar csatárt és ennek érdekében összegyüjtött 1300 koronát. Nem volt meglepő, hogy a győztes Slózi lett hiszen akkor 44 válogatottban rúgott góljával európai csúcsot tartott. A betétkönyvet esküvőjén kapta meg. (Felesége a válogatott és a Ferencváros kapusának, Fritz Alajosnak a húga volt.) Válogatottban összességében elért 58 góljával az európai ranglista negyedik helyén áll. (Az első két helyet Puskás és Kocsis foglalja el.) 1922 után edző lett a VII. Ker SC-nél, a MAC-nál és a VAC-nál. 1923 tavaszán Svédországban szerződött, majd Lengyelország és 1925-ben Ausztria következett. Osztrák földön a WAC-ban az ifiket oktatta, míg a másodosztályú Brigittenauer AC csapatát is edzette. Ez utóbbi gárda feljutott az első osztályba és a második helyen végzett. Bár a bajnokság végére "Slózi" már újra itthon rúgta a labdát. Játékos pályafutását a Budai 33-ban fejezte be. Összesen tehát 13 bajnoki címet szerzett(FTC 6, MTK 6, Ferencváros 1) és ezzel magyar csúcstartó mint ahogy gólkirályságaival is. Most már végérvényesen csak edzősködött. Dolgozott a Pesterzsébet FC-nél, a Phőbus FC-nél, a Zuglói AC-nál, a Kispesti AC-nál, a Szürketaxi FC-nél és a Kaposvári Rákóczi-nál. 21 éven keresztül volt válogatott játékos. Még 38 évesen is játszott a nemzeti tizenegyben és ezzel mindenképpen ő a válogatottak népes seregének korelnöke. 1955-ben Budapesten az Ausztria-Magyarország  Európa-kupa mérkőzésen rendeztek számára ünnepélyes búcsút. Felvezette a csapatokat és ő végezte el a kezdőrúgást. Visszavonulása után egy ideig játékvezetőként vett részt a hazai labdarúgó életben. 70 éves korában búcsúzott a földi labdarúgó pályáktól...

Sikerei:  Hat bajnoki címet szerzett (1906-07 , 1908-09 , 1909-10 , 1910-11 , 1911-12 , 1912-13 ) és 1909-14 között megszakítás nélkül hétszer volt gólkirály (30, 26, 38, 34, 33, 21 és 22 góllal) valamint egy Magyar Kupa elnyerésének is részese volt (1913). Később az MTK-val is nyert hat bajnokságot (1916-17 , 1917-18 , 1918-19 , 1919-20 , 1920-21 , 1921-22 ), egyszer volt gólkirály (1916-17 -ben 38 gól). Az 1911-12 -es bajnokságban az év játékosának választották. Még később is volt bajnokcsapat tagja 1926-27 -ben a Ferencvárossal. A Ferencváros profi csapatában később megszerezte újabb bajnoki címét (1926-27 ).