A csapatot a válogató bizottság  állította össze. Ez volt a nevezetes, háromnapos "foci pünkösd" harmadik mérkőzése.

Egymás után harmadszor játszott a csapat, három napon belül. Mindössze három olyan játékos volt, aki az előző napi osztrák meccsen nem játszott. Ezért nem csoda, hogy az angolok sokkal frissebbek voltak (igaz ők is csak egy napot pihenhettek) és sokkal simábban nyertek, mint két nappal ezelőtt.
A játék nagyon szép volt, sajnos ebből a mieink kevéssé vették ki a részüket. A közönségnek még a vereség ellenére is tetszett a találkozó. A korabeli sajtó azonban alaposan ledorongolta a vezetőket, amiért szinte véletlenszerűen dobálják össze a csapatot. Csak ennek lehet az eredménye, hogy sok játékos nem a megszokott posztján játszik és olyanokat is pályára engednek, akiknek nem lenne ott a helye.

Az angolok (egész pontosan Woodward), véleménye szerínt a magyar labdarúgás nagyon sokat fejlődött. De teljesen értethelen, hogy játékosaink nem helyezkednek és nem segítenek egymásnak, csak várják, hogy mindegyikük egyedül oldja meg a helyzetet. A védőket dícsérte, a támadóinkról viszont csak annyit mondott :"...a csatáraikat, sajnos, nem láttam..."