Újabb két, sorrsdöntő mérkőzés, gyors egymásutánban. A mostani Málta ellenit követi négy nap múlva a svédek elleni. A szövetségi kapitány szerint a két mérkőzésen lehetséges a hat pont összegyűjtése és akkor már biztos a kijutás a világbajnokságra. Már az első állítás is kicsit meglepheti a szurkolókat, de a második még inkább, hiszen minden hátralévő mérkőzést nyerni kell a válogatottnak. Tehát nem csak Málta és Svédország felett kell diadalmaskodni, de Bulgáriát és Horvátországot is le kell győzni a biztos világbajnoki részvételhez. Természetesen a többi csapat egymás elleni eredményei is nagyban befolyásolják a végső sorrendet, így lehet talán kedvezőbb is a helyzet, de az is előfordulhat, hogy a négy mérkőzés megnyerése is kevésnek bizonyul.

Csoportunk leggyengébbnek számító csapata ellen lépett pályára a nemzeti tizenegy. Mondhatni "kötelező győzelmet" várt mindenki.

A mérkőzés első félórája, pontosabban harmincöt perce, alig érdemel szót. Két teljesen egyenrangú, alacsony színvonalon játszó csapatot láthatott a közönség. Sőt, a vendég csapat valamivel jobb benyomást keltett, többször próbálkozott. Csapatunkból egyedül Gerát lehet kiemelni, aki fáradhatatlanul és ötletesen játszott, már amennyire ezt egyedül lehet...

Kenesei szögletét a máltaiak kirúgták, hogy felszabaduljon a kapu. A labda Halmosihoz került, aki harminc méterről erősen a kapu felé/elé lőtte. A vendég játékosok kifutással igyekeztek lesre állítani Torghellét, aki átvette a lelassult labdát és mintegy hét méterről az elvetődő kapus mellett a háló jobb  oldalába lőtt. (1-0)

A gól mintha megtörte volna a gonosz varázslatot, ami a magyar csapatot sújtotta. Egy perc múlva már újabb helyzetünk volt. Most Torghelle passzolt Keneseinek, akinek tíz méterről leadott lövését a máltai kapus bravúrral hárította. A félidő vége előtt egy perccel Kenesei keverte meg a máltai védelmet a büntetőterület bal oldalánál, majd az érkező Böőrhöz emelt, aki azonnal lőtt. A labda a felső lécen csattant.

A második félidő elején szerencsére minden úgy folytatódott, ahogy az első abba maradt. Támadtunk. Tíz perc alatt Torghelle két gólt is szerezhetett volna, de mind a kétszer kikeveredett az oldalvonal mellé. Második alkalommal még innen is sikerült legalább a kapufát eltalálnia. Ezután azonban megszületett az újabb gól is. A jobb oldalon Böőr tört előre, majd beadott Torghelle felé. A labda ugyan a csatár háta mögé érkezett, de mégis a hálóba került. A találat szerzőjéről megoszlanak a vélemények. Sokan úgy vélik, hogy a menteni igyekvő Said lábáról került a labda a kapuba, míg mások szerint csatárunknak sikerült sarokkal elérnie a játékszert. Az eredmény így is, úgy is ugyan az. (2-0)

Öt perc múlva újabb gól született, bár az eredmény nem változott. A játékvezető les címén nem adta meg a találatot. Szögletet végeztünk el, Hajnal fejjel továbbított, Gera ollózott kapura az ötösről és Torghelle lábáról a kapuba pattant a labda.

Azután megszületett a harmadik gól is. Takács indult meg egyedül és senki sem támadta. Huszonöt méterre lehetett a kaputól, amikor "bombázásra" szánta el magát. A nagyerejű lövés a felső lécről védhetetlenül vágódott a máltai kapuba. (3-0)

A korona öt perccel a vége előtt került fel a találkozóra. Hajnal beívelt szögletére négyen is felugrottak. Végül Rajczi fejéről került a labda a bal alsó sarokba. (4-0)

Megérdemelt, szép győzelem.