Válogatottunk történetének első világbajnoki selejtezője volt ez a találkozó. Sőt Bulgáriával is előszőr találkoztunk. A csapatban négyen képviselték a debreceni Bocskai egyesületét (Palotás István , Markos Imre , Vincze Jenő , Teleki Pál ). A bolgár csapat szövetségi kapitánya, edzője Fogl II. Károly, egykori magyar válogatott  volt. A mérkőzés előtti futóversenyen 100 méteren mindenkit, játékosait is, maga mögé utasította.
A hazaiak is megadták a módját, hiszen ők is előszőr léptek pályára a rangos esemény keretében. Ünnepélyes külsőségek, ünnepélyes hangulat. A himnuszok elhangzása után a bulgár csapat tagjai szokatlan módon, a pálya közepén, a közönség előtt fogadalmat tettek, amit a szúrkolók tapsvihara és éljenzése fogadott. A fogadalom rövid volt: "Becsület szavunkra fogadjuk, hogy lelkesen fogunk küzdeni."

A fogadalom tette vagy sem mindegy, de félórával a találkozó kezdete után a bolgárok megszerezték a vezetést. A fellángoló hatalmas lelkesedést azonban Sárosi  25 méteres bomba gólja kissé lehűtötte. A félidő végén tehát döntetlen állásnál vonultak az öltözőbe a csapatok.
A második félidőben válogatottunk igyekezett dűlőre vinni a dolgot. Sokat és veszélyesen támadtunk és ezt a vendéglátók csak szabálytalanul tudták gátolni. A megítélt és értékesített büntető után azonban a mi kapunk előtt alakult ki meleg helyzet. A nagy küzdelemben Sárosi György  még a cipőjét is elvesztete és végül mezítláb szabálytalankodott a kiugró bolgár csatárral. Most ellenünk ítélt a játékvezető 11-est. A lövést Szabó  kiütötte, de a bíró megismételtette a rúgás, kapusunk ismét hárított. Védés közben azonban megsérült és le is kellett cserélni. Az utolsó két percben azután feltette a koronát a teljesítményére a magyar csapat. Két perc alatt lőtt két gólunk után be is fejeződött a találkozó.

Nem tudni mi okból, de a szurkolók a játékvezetőt tették felelőssé a vereségért és ezt kifejezésre is juttatták.