A 2010-es világbajnoki-selejtező sorozat első mérkőzése, egyben a Erwin Koeman vezette válogatott első tétmérkőzése. Ez évi ellenfeleink sorrendje időrendben: Dánia, Svédország, Albánia, Málta.

Koeman gyakorlatilag nem változtatott a Várhidi Péter által kitalált szisztémán, felálláson, leginkább a megfelelő embereket keresgélte az egyes posztokra. A kérdés nem a továbbjutás, hanem az, hogy mennyire tudunk helytállni.

Koeman azt mondta az előző, Montenegró ellen játszott, 3-3-as döntetlennel végződött találkozó után: "Meglepne, ha a világbajnoki selejtezőn a dánok jobban játszanának, mint most a montenegróiak."  Hát lássuk...

Az első percekben egyértelműen a vendég csapat játszott fölényben, de helyzetük nekik sem volt. Lassan kiegyenlítetté tettük a játékot. Sajnos ez nem jelenti azt, hogy helyzeteket, netalán kapura lövéseket is láthatna a közönség. Inkább az a helyzet, hogy mind a két csapat meglehetősen visszahúzódva, vérszegényen játszik.

Az első valódi helyzetre a félidő közepéig kellett várni. Vadócz indította Gerát, ő pedig Husztihoz továbbított, aki kijátszotta védőjét és tizenöt méterről lőtt. A dán kapus kiütötte a labdát és a védők mentettek. A vendégek is kedvet kaptak és egy perc múlva Bendtner tíz méterről próbált a kapuba nyesni, de a labda mellé ment. Pár perc elteltével ismét a dán kapu előtt jártunk. Gera a Hajnaltól kapott labdát középre ívelte, Vadócz pedig egy ollózó mozdulattal próbálta meg bevenni a kaput. De a labda mellé ment. ...és ismét a dánok. Jensen tört előre középen, majd beemelt Bendtner elé, aki tizenhat méterről telibe találta a bal kapufát.

A vendégek fokozatosan visszavették az irányítást. Helyzetek és játék alig akad a pályán. Két perccel a vége előtt Laursen (aki néhány perccel ezelőtt meglehetősen veszélyesen, mondhatni gólveszélyesen adott haza) addig dajkálta a labdát, amíg Huszti elvette tőle, majd egyedül tört kapura. Elvállalta a lövést, de a labdát a kapusba lőtte. Lövés helyett az üresen érkező Hajnalnak is passzolhatott volna, az nagyobb lehetőség volt. Még ezzel az elhibázott döntéssel, lövéssel együtt is egyértelműen Huszti a válogatott legjobbja.

A második félidőre, a cseréket leszámítva semmi sem változott. Meglehetősen unalmas a találkozó. Az ötvenharmadik percben Huszti kiugratta Torghellét, aki az ötös sarkáról lőtt. Agger a lábát tudta csak beletenni a labda útjába. Ismét mi játszunk enyhe mezőnyfölényben, de ez nem jelenti azt, hogy rohamoznánk és percenként céloznánk meg a dán kaput. Olyan a mérkőzés, mintha mindenkinek jó lenne ez a döntetlen és nem akarja egyik csapat sem veszélyeztetni az egy pontot.

A mérkőzés végéhez közeledve alapvetően mi birtokoljuk többet a labdát, támadgatunk, de teljesen veszélytelenül. A legnagyobb lehetőségünk egy elhibázott Gera beívelés, ami lecsúszott a csatár lábáról és így veszélyesen kanyarodott a kapu felé.

Igaza volt a szövetségi kapitánynak: a dán csapat nem játszott jobban, mint Montenegró, sőt... A vendégek nagyon gyengén játszottak, a védelmük kifejezetten sokat ügyetlenkedett. A döntetlen jó eredménynek is tekinthető, de ma ezt a dán csapatot verni kellett volna.