Most olyan csapattal kellett szembenéznie Várhidi fiainak, akik valóban és lényegesen előttünk járnak. A címvédő Görögország otthonában léptünk pályára.
Sok vita van a válogatott körül. Nem a kapitány fiatalítási elképzelése a polémia tárgya, sokkal inkább az, ahogyan ezt megvalósítja. Nem mondható el, hogy valódi elképzeléseket, elvárásokat látnánk. Ezekre akkor is szükség van, ha reálisan nézzük a helyzetünket. Nem csodákra kell számítani, de tisztes helytállást, lelkesedést, odaadást el lehet és kell várni. A fiatalokból álló csapatnál  voltak olyan jelek, amelyek jogosan keltenek reményt, de aggodalomra is bőven van ok. Visszatetsző az MLSZ elnökének, Kisteleki Istvánnak a megjegyzése, miszerint az eredmények nem érdeklik.

Most ez és a következő Norvégok elleni Európa-bajnoki selejtező sok mindent eldönthet. Bár tét nélkülinek nevezzük, de valójában sokat elárulhat a magyar labdarúgás jelenéről, de legfőképpen a jövőjéről.

Az nem jó jel, hogy Huszti Szabolcs elhagyta a válogatottat. Nem értette miért van az, hogy játéka ellenére bizonytalan a csapatban a helye.

Már a kezdő sípszótól a görögök irányították a játékot. Sorra vezették a támadásokat és ha komolyabb veszélyt nem is jelentettek, de nyugtalanságra bőven volt okunk. Hirtelen azonban egy kontrából előttünk nyílt nagy gólszerzési lehetőség. Gera szerzett labdát a görögöktől, majd meg is lódult vele. Már csak a kapus volt vele szemben, de nem sikerült elrúgnia mellette (fölötte) a labdát, hanem telibe találta. Néhány perc múlva a hazai csapat megszerezte a vezetést. Amanatidisz indult meg, majd beadott Gekasnak, aki három magyaron (Bodor, Vadócz, Tőzsér) is túljutott és tíz méterről kilőtte a kapu bal alsó sarkát. (1-0)

A görög csapat ezután sem hagyott kétséget afelől, hogy ki irányítja a mérkőzést. Sajnos nem jelentettünk komoly akadályt a fizikailag és technikailag is jobb vendéglátóknak. Még nem telt el az első félóra, amikor Seitaridis a félpályáról indult meg a kapunk felé. Döbbenetesen könnyedén jutott el az ötösünkig. Az egyetlen, aki megpróbálta útját állni, míg a többiek szinte csak nézték, Hajnal volt, de próbálkozása nem vezetett eredményre. Az ötös vonaláról azután, úgy hét méterről, laposan a jobb sarokba gurított. (2-0)

A hátralévő negyedórában mit sem változott a játék képe. A legnagyobb helyzet az volt, amikor tíz perccel a vége előtt Végh bravúrral ütötte a felső lécre Gekas fejesét.

A második félidő egy félfordulatos Priskin lövéssel kezdődött. A tizenötről rátűzött labda alig kerülte el a kaput. Az ötvennegyedik percben Torosidis adott be és Gekas nyolc méterről a bal oldali kapufát találta telibe. Öt perccel a vége előtt Végh bravúrja mentett meg az újabb góltól, amikor Karagounis lövését hárította. Az utolsó percben pedig Gera csavart csak centikkel a kapu mellé.

Ezen a mérkőzésen pontosan látszott a magyar labdarúgás legtöbb hibája. Nem volt vállalkozó kedv, nem volt góllövő, nem volt védelem...

Azért mégis... a fiatalokkal kell és csak velük lehet csapatot építeni. Kell a türelem és a megértés... és a józan bírálat és az elvárások és az elképzelések.

Mintha azonban itthon mindezekből nem lenne elég, vagy éppen egyik-másikból túl sok van... ki-ki döntse el...