Az elmúlt két évben világbajnoki selejtezőkön győztük le az azeri válogatottat. Természetesen most is győzelmet vártunk fiainktól. A keretbe átkerült az olimpiai csapattól a 19 éves Fehér Miklós  is.

Bátran és kezdeményezően játszott a magyar csapat. Horváth  már az első percben gólhelyzetet alakított ki. A kapus végül mentett, de az esetnél ütközött a magyar csatárral, aki nem is tudta folytatni a játékot. Sok helyzetet alakítottunk ki, de a gólszerzés nem akart sikerülni. Ehhez azért az is hozzájárult, hogy a játékvezető az utolsó tizenöt percben két 11-estől is megfosztott bennünket.
A második félidőben is nehezen "tört meg a jég". De amikor megtört... Hamar  beadását Fehér  csúsztatta tovább az érkező Dárdai  elé, aki nyolc méterről lőtt a kapuba. Az utolsó percekben még további három alkalommal is betaláltunk a hazaiak kapujába. Előszőr Korsós  buktatásáért jutottunk 11-eshez, majd Pisont  csípett el egy rövid hazaadást, végül Fehér  vágta az elé pattanó labdát fordulásból nagy erővel az azeri kapuba. Ezzel fölényes győzelmet sikerült aratnunk.
Lehet, hogy ehhez köze volt Licskin kiállításának is, de azokat a gólokat mindenképpen be kellett rúgni.
A hazai csapat az egész mérkőzés alatt kimondottan durván játszott, ezért játékosaink sokszor szorultak ápolásra, ami nyílvánvalóan nem könnyítette a helyzetünket.

Ne felejtsük el, hogy európa-bajnoki selejtezőt játszottunk és így a győzelem, legfőképpen idegenben, fokozottan értékes.