25 évi távollét után, tíz napja, május 28-án érkezett haza Puskás Ferenc . A találkozó előtti öregfiúk mérkőzésen pályára lépett ő is, és rúgott három gólt, ismét itthon, ismét a Népstadionban.

Az első félidő közepéig nagyszerűen helytálltúnk, de akkor elég volt egy pillanatnyi kihagyás és a vendégek máris vezettek. Ezután nagy akarással, de sajnos meglehetősen szervezetlenül támadott válogatottunk. Nem törődtünk az előkészítéssel, csak azzal, hogy minél gyorsabban kiegyenlítsünk. Ívelgettük a kapu elé a labdákat pedig már régen tudjuk (Puskás Ferenc  biztosan emlékezett rá!), hogy az angolok ellen "laposan" érdemes játszani, hiszen kiválóan fejelnek. Most is hárították minden próbálkozásunkat. Illetve mégsem mindet, mert Garaba Imre  a félidő utolsó percében egyenlíteni tudott.
A második játékrészben hatalmas bombával ragadta újra magához a vezetést a vendég csapat. Nagy energiával, elszántan támadtunk ezután, de nem sikerült ismét egyenlíteni, sőt... Garaba Imre  szeríntünk teljesen szabályos becsúszó szerelése után a játékvezető 11-est ítélt, amit biztosan értékesítettek is. Ezzel eldőlt a mérkőzés sorsa.

Amikor a világbajnoki selejtezők esélyeit latolgatták, természetesen számoltak az angolok jó teljesítményével. Így elkeseredésre nem volt ok, legfeljebb bosszankodásra, mert úgy látszott, hogy a csapat többre is képes lett volna.