Jó világbajnoki selejtező szereplés után a válogatott 2012-es utolsó mérkőzését a Norvég csapat ellen játsza, akiket 31 éve nem sikerült legyőznünk és most sem sok esélyünk van rá. Sokan kérdezték, hogy mi szükség van erre a mérkőzésre? Legközelebb tétmérkőzést március végén játszunk. A felkészülés tehát nem lehet igazi indok. ha egy jó zárást szeretnénk, amire hónapokon keresztül emlékezhetünk, akkor egy olyan ellenfelet kellett volna választani, amelyiket nagyobb eséllyel és főként látványos játékkal tudunk legyőzni. Az előző eredmények alapján most a szurkolók többsége (mintegy kétharmada) győzelemre számít, tehát meglehetősen nagy a csalódás veszélye. A szövetségi kapitány az összeszokottság erősítését említette célként és elmondta, hogy egy nálunk erősebb csapat elleni összecsapás jól illeszkedik a felkészülésünkbe.

Sok kisérletezésre, új játékosok kipróbálására egyik csapatnál sem kellett számítani. Nálunk Guzmics richárd az újonc és Gera, Szakály, Gyurcsók, Lipták, Mészáros sérülés miatt nem tudott pályára lépni, de így sem nevezhető a csapat tartalékosnak. Kapunkat Király Gábor védi, aki már 87. alkalommal öltheti magára a címeres mezt, ezzel harmadik helyen áll a válogatottsági ranglistán ( Bozsik 101, Fazekas 92). Az ellenfél csapatában fiatal tehetségek és tapasztalt labdarúgók is találhatók. de összességében minden idők legfiatalabb Norvég válogatottjának tekintik őket és utóbbi három mérkőzésüket megnyerték.

Nem kezdődött öldöklő iramban a találkozó (megjegyzendő, hogy erre senki sem számított). Néhány gyengére sikerült próbálkozásunk után a huszadik percben az első kapuralövést a norvégok mutatták be Henriksen révén, akinek lövése nem sokkal ment a léc fölé. Egy perc múlva már igazi helyzetet is láthattunk, szintén a vendégek révén. Nielsen, aki tizenkilenc évesen, most előszőr szerepelt a válogatottban, elcsípett Juhász elől egy átadást és tizenkét méterről a jobb alsóra pörgetett. Királynak bravúrra volt szüksége, hogy elkerüljük a gólt. Ezután egyértelművé vált, hogy a vendégek átvették a mérkőzés irányítását. A huszonhatodik percben egy távoli lövés hárításáért kellett nagyon megdolgoznia Királynak, a Harminchatodik percben Juhász az utolsó pillanatban mentett a kapuratörő Henriksen elől. Két perc múlvaépeen Juhász veszítette el a labdát a tizenhatosnál. Braaten Korcsmárral szemben megtartotta a megszerzett labdát, miközben az alapvonalhoz sodródott és estében középre passzolt, ahol Nielsen érkezett mindenkit megelőzve és közvetlen közelről a kapuba lőtt. (0-1)

Az első félidőben több említésre méltó esemény már nem is történt. A második félidő sem hozott azonban változást, továbbra is a Norvég csapat irányított. Két perccel a kezdő sípszó után szabadrúgásból íveltek a kapunk elé az északiak. Nagy volt a kavarodás, a labda ide-oda pattogott az ötösön belül, míg végül a portásunk összeszedte. Öt percre rá ismét irálynak kellett megmentenie a csapatot. Nielsen nyolc méteres lövését sikerült remekül hárítania. Jellemzően talán a kapusunknál volt legtöbbet a labda. Alig nevezhető játéknak, amit a csapa produkált, lassan, ötlettelenül, enerváltan mozogtak a pályán.

Az ötvemkilencedik percben végrehajtott hármas csere kicsit feldobta a játékunkat és átvettük a kezdeményezést. Igaz ehhez annak is köze lehet, hogy a Norvég csapat visszavett a tempóból. A hetvenkettedik percben gólhelyzetig is eljutottunk. Elek tizenöt méterről leadott lövése mintegy másfél méterrel kerülte el a kaput.

A hetvenkilencedik percben azután a norvégok ismét megrázták magukat. A saját térfelükről indították a támadást és szinte zavartalanul törhettek előre.  Középen, a tizenhatosnál, három védő gyűrűjében kapta meg az átadást Abdellaoue (aki három perce lépett pályára). Egyetlen húzással kilépett és tizenháromról a kapu jobb alsó sarkába vágta a labdát. Ekkor már öt védőnk nézte tétlenül... (0-2)

 A nyolcvan hatodik percben még volt egy kapura lövésünk, de a labda a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret. Egy percmúlva már ismét Királynak kellett remekelnie, hogy menteni tudja a védők hibáját. Parr tíz méterről leadott lövését védte. 

Sajnos el kell mondanunk, hogy a teljes mérkőzés alatt csak néha sikerült kapu felé lőnünk, kapura egyetlen egyszer sem! A norvég kapusnak nem kellett védenie! A mi legjobb játékosunk pedig egyértelműen Király volt!

A többségében győzelmet váró szurkolók közül sokan a mérkőzés végét sem várták meg.