Szinte hihetetlen, de tizenegy éve nem játszottunk már a spanyol válogatottal. Pedig milyen jó emlékezni arra, hogy akkor 4-2-re legyőztük őket, ráadásúl idegenben. Most hozzánk látogattak el és nem is akármilyen alkalomból.
Puskás Ferenc et ünnepeltük akkor. Nem csak mi magyarok, hanem a spanyolok is, hiszen odakint legalább akkora sztár mint nálunk és ők is magukénak érzik a most 75 éves labdarúgólegendát. Játszott mind a két ország bajnokságában és válogatottjában, hogy a részletekben most ne is vesszünk el. A születésnaphoz kapcsolódó másik ünnepi alkalom, hogy az előző napon az egykori Népstadiont átkeresztelték és ezentúl Puskás Ferenc  nevét viseli.

A spanyol válogatott nagyon udvariasan kezdte a mérkőzést, mint akik nem akarnak elrontani egy ilyen szép ünnepet. Többnyire náluk van a labda, de inkább csak trükköket, cseleket, labdázgatást mutatnak be. Az egész félidő a vendégek fölényével telt, mi alig-alig avatkoztunk a játékba. Egy két helyzet azért adódott mindkét kapu előtt, de ebben is a spanyolok voltak jobbak. (nagyobb és több lehetőséget hagytak ki.)
A második félidőben továbbra is a vendégeké volt a kezdeményezés és ráadásul most mintha határozottabbak lettek volna. Tíz perc telt el és Joaquin futott előre a jobb oldalon, majd középre adott, ahol Tamudo a kaputól öt méterre, előrevetődve, fejjel szerezte meg a vezető gólt. Ezután minden visszaállt a gól előtti állapotra. A spanyolok labdázgattak, mi pedig néztük. A játékrész közepén a baloldalon Lőw  remek labdát kapott. Megiramodott és észrevette, hogy a spanyol kapus messze kijött a kapujából. Huszonöt méterről ügyesen megemelte a labdát, ami át is szállt a kapus felett, de a bal kapufát találta el, ugyanúgy ahogy a kipattanó labdára berobbanó Fehér Miklós  is. Érdekes, hogy ekkor jött meg a játékkedve a mieinknek, de talán még nem későn. Már húsz perc sem volt vissza, amikor Miriuta  indult meg és a spanyol 16-osnál Kenesei vel kényszerítőzött. A visszakapott labdát pedig 11 méterről a jobb felső sarokba lőtte. Ezekben a percekben labdarúgás volt a pályán. Mindkét csapat nagy lendülettel támad és ügyesen védekezik. Komoly gólhelyzetek maradnak kihasználatlanul, de nagyon szép a játék. Kár, hogy nem most kezdődött a kilencven perc!

Az utolsó húsz-huszonöt percnek köszönhetően kellemes emlékek maradtak a mérkőzésről. Az elért döntetlen is jó eredménynek számít.
A kritikus megjegyzéseket most hagyjuk, azok már elhangzottak az előző mérkőzéseken és attól tartunk még a hátralévőkön is lesz megemlítésükre alkalom. Ha pedig nem lesz, annál jobb.