Már a harmadik mérkőzésünket vívjuk Izrael ellen és még nem tudtuk őket legyőzni, sőt öt éve vereséget is szenvedtünk. Pedig mind a két találkozót itthon játszottuk.

Az első félidőben nem bírt egymással a két csapat. Látszott, hogy a vendégek erőnléte kiváló és egy-egy játékosuk technikailag és taktikailag is eléri a nemzetközi színvonalat. Válogatottunk a várakozás alatt teljesített. A félidő közepes színvonalon telt. Mindkét csapatnak akadtak helyzetei, de egyiket sem sikerült gólra váltani.
A második játékrészben játékosaink "előbb jöttek ki az öltözőből" mint az ellenfél és gyorsan vezetést szereztek. Lisztes  csereként lépett pályára és most előszőr ért a labdához. Az egyedül előre törő Illés hez továbbított, aki a kapu felé indult, majd a kimozduló kapus felett átemelve juttatta a hálóba a labdát. Mire a meglepett vendégek észbe kaptak már ismét a kapujukban volt a labda. Újra Lisztes  indította a támadást. A labda több játékos összjátékának eredményeként szállt az izraeli kapu elé és a bevetődő Horváth  öt méterről fejjel érte el a találatot. Most remekül játszott a magyar válogatott, még nézni is jó volt. Sajnálatos, hogy csak rövid ideig tartott ez a remek periódus.
A továbbiakban kiegyenlítetté vált a küzdelem. Mindkét csapat egyformán gyengén, kapkodva és elképzelés nélkül játszott, egészen az utolsó percig. Akkor ismét a szokásos koncentrációs zavar, súlyos védelmi hiba és máris gólt kaptunk. Szerencsére most csak egyet (nem úgy mint hasonló helyzetben az előző találkozón) és így a győzelem megmaradt.

Végre legalább egyensúlyba tudtuk hozni az izraeli csapat elleni mérlegünket. Egy döntetlen, egy vereség és egy győzelem. Néha labdarúgást is láthattak a nézők.