A román válogatottakkal szemben veretlenek voltunk. Már tizenhat alkalommal játszottunk ellenük és még sohasem kaptunk ki. Nagyszerű és megörzendő sorozatnak gondoltuk ezt.

Nagyon gyorsan került veszélybe a fennt említett veretlenségi sorozat. A Hagi vezette román csapat az első percektől nem hagyott kétséget a győzelemmel kapcsolatos elképzeléseit illetően. A kezdés után nagy erővel támadtak és egy szabadrúgásból vezetést szereztek a hazaiak. A védelmünk teljesen tehetetlennek látszott a gyorsan és kiszámíthatatlanul mozgó román csatárokkal szemben. Válogatottunk zavarodottsága nem akart múlni és negyedóra múlva a hazaiak még növelni is tudták az előnyüket. Sőt a harmincötödik percben Ilie is betalált a kapunkba, de ezt a találatot les miatt (tévesen) érvénytelenítette a bíró.
A második félidőre némi reményt csupán az jelenthetett, hogy a románok meghatározó játékosa Hagi, sérülés miatt nem jött ki a pályára. Az első pillanatokban úgy is látszott, hogy ez kissé "megfogta" a hazaiakat és felcsillan előttünk is az esély, de azután "minden maradt a régiben". Az utolsó húsz percben némileg kiegyenlítetté vált a küzdelem, mert a románok visszavettek a tempóból. De komolyabb gólszerzési lehetőségünk ekkor sem adódott.

Sajnos nem voltunk képesek felvenni a versenyt a sokkal jobb erőben lévő és sokkal gyorsabb ellenfeleinkkel. Esélyünk sem volt, hogy változtassunk az eredményen. Sőt, a mérkőzés nagyrészében a vendéglátók játszottak fölényben.
Mégegy szép sorozat megszakadt tehát. Az európa-bajnoki továbbjutásról pedig már szó sem igen esett.