A találkozó egyben stadionavató is volt. Valamikor, 1932-ben tétmérkőzésen, a római stadion avatóján három góllal nyertünk. Akkor nem érvényesült a labdarúgó babona, miszerínt pályaavatókon mindig a hazai csapat nyer.
Még 1965-ben is legyőztük az olaszokat, de ma már mások voltak az erőviszonyok. Ennek a selejtező sorozatnak az első összecsapása Budapasten volt és akkor, remek játékkal döntetlent sikerült elérni.

Nem tudni, hogy az olasz Donadoni gondolt-e 1932-re vagy a babonára. Az azonban tény, hogy alig több, mint tizenöt perc után már kétszer betalált a kapunkba. De még ez sem volt elég. A további erőteljes rohamok ugyan nem hoztak gólt, de a 23. percben büntetőhőz jutott a hazai csapat. Vialli viszont nem volt biztoslábú ítéletvégrehajtó, ugyanis a felső kapufára rúgta a labdát. Ezután kicsit a magyar csapat is szóhóz juthatott, mert eddig csupán asszisztált a pályán folyó eseményekhez.
A második félidőben már kiegyenlítettebb volt a játék. Az első gólt most is a hazaiak érték el, de erre legalább egyszer mi is tudtunk válaszolni. Az eredmény végül az erőviszonyoknak megfelelően alakult.

Valószínűleg nem a labdarúgó babona, hanem a jobb játék döntött.