Ismét Eb-selejtező. San Marinoba utazik a válogatott. A szövetségi kapitány a Luxemburg elleni, előző találkozót jó felkészülésnek értékelte. A szerény eredmény (0-1) és a szintén szerény játék azonban nem mindenkit tölt el bizakodással. Igaz, hogy mostani ellenfelünk gyengébb csapat, így nem lehet kérdés a győzelem. Csoportunkban San Marino hat mérkőzésből hatszor kapott ki - úgy, hogy még gólt sem lőttek és kaptak harmincat, ebből nyolcat tőlünk az előző év októberében.

A budapesti találkozón hat gólt lőtt az a három játékos, akik sérülés miatt nem tudnak pályára lépni, nevezetesen Gera, Szalai és Rudolf.

Az eső esett, a magyar himnuszt nem játszották végig, de elkezdődött a találkozó. Nem is vártunk semmire, azonnal támadásokkal kezdtük. A nyolcadik percben megszületett az első kapufa is. Németh fejesét Benedettini olyan módon hárította, hogy a labda visszakerült a magyar játékos elé, aki nyolc méterről lőhetett, de a kapufát találta telibe. Két perc múlva nagy helyzetben Komannak a labdát sem sikerült eltalálnia. Amit a kezdő sípszó után mutatott válogatottunk, az az egész félidőre jellemző volt. Támadások, támadások és mindegyik rosszul befejezve. Pontosabban volt olyan is, amelyik végén a kapuban landolt a labda, de az meg már a lest jelző sípszó után született. Ilyen volt a tizennegyedik percben Dzsudzsák lövése. A huszadik perchez közeledtünk, amikor Szabics egyedül törhetett kapura, de lövés helyett a passzt választotta, ami viszont nem sikerült. Három perc múlva Németh állt szemben a hazai kapussal és a háló helyett belé lőtte a labdát. A huszonötödik percben Szabics lőtt les után a hálóba. Rengeteg a helyzetünk, de az eredmény még mindig gól nélküli döntetlen. Némethnek újabb helyzeteket nem sikerült kihasználnia és az első félóra végén már a san marinoiak is eljutottak a kapunkig. Vitaioli veszélytelen fejesét fogta Király. Egy újabb kimaradt magyar helyzet után ismét a hazaiak próbálkoztak. Marani távolról emelt a kapu felé, nem sokat tévedett. Szabics tíz méteres próbálkozását kiütötte a kapus. Végül, négy perccel a félidő vége előtt, Lipták megelégelte a csatárok meddő próbálkozásait és előre ment. Dzsudzsák ívelt be szögletet balról, az ötös előtt középen tömörülő játékosok közül Vanczák (két védő szorításában) továbbcsúsztatta a labdát a tizenegyes magasságában jobb oldalt üresen várakozó Liptákhoz, aki nem sokat teketóriázott, hanem laposan, a lábak között a hosszú sarokba lőtt. (0-1)

A második félidőre az eső már nem esett... szakadt. Viszont soha rosszabb kezdést, hiszen már a negyedik percben újra betaláltunk a hazai kapuba. Dzsudzsák húzta meg a bal oldalon, majd az oldalvonal mellől, a tizenhatos magasságából középre emelt, ahol többen is várták a labdát. A játékszer pontosan középre, a felfutó Szabics fejére érkezett, aki három védő között felugorva, hat méterről bólintott a vetődő kapus alatt a háló közepébe. (0-2)

Ezután visszaállt az első félidőben látott játék, csak kevesebb helyzettel és ömlő esővel. Helyzeteink voltak, de kapura lövés nem akadt és a hazaiaknak is volt egy veszélyes helyzetük. A hatvannyolcadik percben Vitaioli lefejelte Vanczákot és a labda csak egy leheletnyivel kerülte el a kapunkat. Próbálkoztunk rendületlenül, de a befejezés valahogy nem akart összejönni, egészen a nyolcvanharmadik percig. Koman kapott labdát a hazai térfél közepén, maga elé tette és a tömörülő védelemmel szemben a legjobb megoldást választva, kapura bombázott. A lövés nyílegyenesen tartott középről éppen a fejét védeni akaró Della Valle kezére, aki így módosította a labda pályáját és becsapta a saját kapusát. A játékszer védhetetlenül vágódott a kapu közepébe. (0-3)

A kötelező győzelem megszületett, a három pont elkönyvelésre került. A játékban voltak hiányosságok és sajnos komoly ár, hogy Vanczák és Juhász is sárgát kapott, így (mivel ez már mindkettejüknek a második volt) a svédek ellen nem szerepelhetnek.

Következik egy barátságos és azután Svédország.