Barátságos találkozó a világranglista jelenlegi 12. helyezettje ellen. Minket most éppen a 48. helyre sorolnak. Az időpont viszont olyan, hogy a két ország játékosainak többsége nincs még játékban, a pihenő időszak tart, vagy éppencsak véget ért. (A magyar bajnokság egy hete kezdődött, az orosz pedig tíz nap múlva kezdődik. Nálunk a légiósok is alig játszanak még, az oroszoknál pedig zömmel a hazai bajnokság szereplői lépnek pályára.) Jelenleg mind a két csapatnak holland edzője van, de az oroszoknál már biztos, hogy a kapitány most irányítja utoljára a válogatottat.

A mérkőzést mi kezdtük aktívabban, de az első kapurarúgás a vendégek nevéhez fűződik. Mind a két csapat vezetett akciókat, de az oroszokon nem sok lelkesedés látszott, sőt akarat sem igazán. Az első veszélyesebbnek tekinthető helyzet a huszadik percben Anjukoc távoli, mintegy huszonöt méteres, lövése volt, ami a jobb sarkot kerülte el. Az első félóra vége előtt Huszti ugyanilyen távolságból próbálkozott, de lövése legalább három méterrel szállt a kapu mellé. A harmincnegyedik percben aztán egy valódi helyzetet is összehoztunk, a saját kapunk előtt. Az orosz csapat jobbról végzett el szögletet, a beemelt labdára Király mozdult ki, de nagyon alászaladt, így Janbajev fejelhetett. A hálóba tartó labdát Bodor a kapufa mellett állva, a gólvonalról vágta ki. Öt perc múlva megszületett a gól is. Huszti végzett el szabadrúgást jobbról, a sarokból. A középre csavarodó labdát a védelem kifejelte. Bodor érkezett jól és tizennyolc méterről kapura lőtte. Lövése elakadt a védelemben, majd a nagy kavarodásban Juhász is megpróbálta megcélozni a kaput, de mind a két kísérlete védőt talált. A második után a labda kipattant balra, ahol a felfutó Vanczák, nyolc méterről ellőtt a kapus mellett, aki még beleért és így a becsúszó orosz védő megelőzte a labdát, ami begurult a bal alsóba. (1-0)

Öt perc múlva a tizenhatosnál Pogrebnyak labdázgatott, majd rátűzte és lövése alig kerülte el a bal alsó sarkot.

A második félidő kezdete nem úgy mutatta, mintha az oroszoknak nagyobb kedvük lenne játszani. Fölényben voltunk, többet volt nálunk a labda és ügyesebben is bántunk vele. Bár a vendégcsapat játéka ennek ellenére szervezettebbnek, biztosabbnak tűnt. Az első negyedóra vége előtt egyenlítettek is. Igaz, ez sem ment volna nélkülünk. Balról végeztek el szögletrúgást. A labda az ötösön belülre szállt Biljaletgyinovhoz, aki annak ellenére, hogy Királyon kívül hat-hét magyar játékos is ott tartózkodott, mégis zavartalanul, térddel küldhette a labdát a kapuba. Játékosaink, Királlyal az élen, csak nézték a jelenetet. (1-1)

A gól után gyorsan ismét fölénybe kerültünk, az oroszok átengedték nekünk a pálya nagy részét. A hatvannyolcadik percben a vendégek térfelén sikerült labdát szereznie Husztinak. Négy védőre éppen négy meginduló magyar jutott, de Huszti a lövés mellett döntött, azonban az előtte lévő oroszt találta telibe. Több helyzetet is kidolgoztunk még, de vagy a védelem hatástalanította a támadást, vagy a befejezésnél nem sikerült eltalálni a kaput. Négy perccel a vége előtt volt talán a legnagyobb lehetőségünk, amikor egy tértölelő átadás után Torghelle Szalai elé tette a labdát, aki tizenötről tűzte kapura és Gabulov csak bravúrral tudott hárítani szögletre. A beívelt labdát Vanczák fejelte ismét kapura, de Gabulov most is résen volt. Az utolsó percben Gyeniszov megkapta második sárgáját (nem hagyott elvégezni egy szabadrúgást), így el kellett hagynia a játékteret. A hosszabbítás perceiben még Tőzsér húsz méterről kapura küldött szabadrúgása jelentett esélyt, de a labda elkerülte a bal felsőt - ha csak centikkel is.

Egy erős ellenfelet akartak választani az EB-selejtezőkre felkészülés jegyében, de ez nem jött össze. Az orosz válogatott egyszerűen nem akart játszani. A második félidő első negyedóráját kivéve gyakorlatilag átengedték a terepet a mieinknek. Fölényben is voltunk, de ez ellen az orosz csapat ellen nyerni kellett volna.