Utoljára három éve találkoztunk a svájci csapattal és akkor legyőztük (3-0) őket. Különben is jó volt a mérlegünk a "helvét" válogatott ellen, hiszen 1940 óta nem kaptunk ki ellenük, pedig játszottunk 16 mérkőzést. Sőt 15 alkalommal mi bizonyultunk jobbnak és csak egy döntetlen akadt.

A fentiekkel a vendégek is tisztában lehettek, mert a mérkőzés kezdete után azonnal látszott, hogy a döntetlen megszerzésére játszanak. Szinte csak a saját térfelük feléig jöttek előre. Minden erejüket a védekezésre öszpontosították, betömörültek és igyekeztek a támadásainkat elfojtani. Óriási fölényben játszottunk, szinte felborult a pálya, de mindhiába, nem boldogultunk a "svájci retesszel". A második félidő közepén azonban beállt Esterházy  és öt perc alatt megtalálta a kulcsot a "retesz"-hez. A mérkőzés végén azután mégegyszer betalált a kapuba és az összeroppant védelem nem tudta megakadályozni, hogy harmadszor is megremegjen a háló.

Magabiztos siker! Ekkor már körvonalazódott a későbbi sikereket elért válogatott gerince. Itt volt az ideje, hogy megállapítsuk (elismerjük?) kilenc hónappal ezelőtt egy Görögországban játszott mérkőzés után igaza volt a szövetségi kapitánynak, amikor kedvező jeleket látott a válogatott csapatnál megjelenni. Ennek a mérkőzésnek és az előzőeknek az eredményeit látva már mi is bizakodni kezdtünk, hogy valami tényleg elkezdődött.
Bizony itt volt az ideje egy ütőképes válogatott kialakulásának, hiszen egészen közel voltak már a világbajnoki selejtezők.