Sárosi sérülése nem jött teljesen rendbe, de vállalta a játékot, bár bal lábát rúgásra nem, inkább csak passzra tudta használni. Akik az előző mérkőzésen sem voltak teljesen egészségesek azok továbbra is gyengélkedtek. A vezetők pedig "felforgatták" a csapatot, az előző győztesen megvívott csata ellenére, ma sem tudni pontosan miért.
A kijelölt játékvezető eredetileg a belga Baer volt, de Hugo Meisl azonnal utazott és addig "kavart", amíg sikerült kiharcolnia, hogy az olasz legyen a találkozó bírája. Ez már önmagában is különös. Az sem szerencsés, hogy a mérkőzésvezető abban a tudatban lép a pályára, hogy őt maga a nagytekintéjű, köztiszteletben álló, nemzetközileg elismert labdarúgó szakember kérte. Az ok persze nem az volt, hogy az osztrák szövetségi kapitány "lekötelezze" az olasz bírót (bár mellékesen ez is bekövetkezett) hanem az, hogy ez a játékvezető közismerten nem tolerálta azt a kemény, harcos, átütő stílust, amit Toldi  képviselt. Meisl tőle tartott a legjobban. Hozzáértők között már a mérkőzés előtt elhangzott:"Sárosit fogja Sesta, Toldit fogja Mattea..." Sportvezetőink is jobban tették volna ha harcolnak az eredeti játékvezető megtartása mellett, bevetve minden sportdiplomáciai eszközt, mint hogy az egyiptomi csapat legyőzését ünnepeljék a banketten.

Mindezek után ráadásul az osztrákok már a találkozó elején vezetést szereztek. Ettől kezdve nagyjából kiegyenlített játék folyt, ám az egyik magyar támadásnál a 16-oson belül Sesta kézzel fogta meg a labdát, a bíró azonban úgy látta ez nem szándékosan (!) történt...
A második félidőben hajtósabbá vált a játék. Az egyik összecsapásnál Avar , aki már a kiutazásnál kézsérüléssel bajlódott, most teljesen lesántúlt. Az így lényegesen lassúbbá vált magyar csapat nem tudta megakadályozni az osztrákok újabb gólját. Pár perc múlva viszont már Kemény  járt az osztrák 16-oson belül. A védők ollóba fogták és vitathatatlan büntetőhöz jutottunk, amit Sárosi  értékesített. Már-már éledni látszottak a magyar remények, de a játékvezetőben valami más "éledezett" és szinte még azzal a lendülettel amivel a 11-est megítélte, teljesen indokolatlanul kiállította Markos t. Pár perc múlva Avar  már nem tudott tovább a pályán maradni, lesántikált. Így kilenc emberrel játszottuk le az utolsó félórát, sőt ha arra gondolunk, hogy Sárosi  egyáltalán nem volt teljes értékü, ínkább csak nyolc és féllel. De még így is... Válogatottunk becsületére legyen mondva, az utolsó percekben is a kapujához szorította az ellenfelet és ha a bíró... Sorozatos magyar támadások futnak. Az egyiknél Sesta megint a 16-oson belül és megint kézzel ér a labdához, legalábbis játékosaink és az olasz közönség szerínt, de a játékvezető szerínt nem. Most a pálya közepén szabálytalankodnak Toldi val. Szabadrúgás, ellenünk. Azután Kemény  passzol Sárosi nak, aki remekül szökteti Toldi t, de a játékvezető lest ítélt. Vége.

A Magyarországi közvélemény a sportvezetők számonkérését és új szövetségi kapitányt követel. Az utóbbit meg is kapja.

Fotó:
Csapatunk