Előző 111. Válogatott találkozó Következő

Magyarország
  0:1  
(0:0)
Spanyolország

Időpont: 1925.10.04. Helyszín: Budapest, Üllői út Térkép
Vezette: Braun, Osztrák Nézőszám: 40000
Felállás
 
További információk
 


Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr. 

Góllövők: G. Carmelo/52

Cserék: Opata (Ormos) Zoltán  -> Takács II. József  /24 , Rebró (Réti) Béla  -> Zloch (Zalatnai) Gyula  /25 , Hungler (Hunyadi) II. János  -> Senkey I. Imre  /38 , Aguirrezabala -> Polo /46

Kiállítások: nem volt kiállítás
Kommentár:

A spanyolok elleni első sporttörténelmi mérkőzés. Nagyhírűek voltak a spanyolok, sokan voltak kíváncsiak rájuk. 34.830 fizető néző volt a meccsen, ami minden eddigi hazai nézőcsúcsot megdöntött! A legnagyobb sztár kétség kívül Zamora, a kapus volt. Csapatunk összeállítása nem volt könnyű, a még aktívan játszó, a válogatottban már megfordult labdarúgóink egyrésze sérült volt, sokan pedig már külföldön játszottak.

 

Erősen felázott talajon folyt a mérkőzés, amelyet két stílus csatájának is nevezhetnénk. Hiszen a mi technikás, kombinatív, de kissé lassú játékmodorunk állt szemben a spanyolok hajtós, célratörő, kissé türelmetlen harcmodorával. Sokáig úgy tünt, hogy egyenlőre ez a párviadal eldöntetlen marad, hiszen nem boldogúlt egymással a két válogatott.
Az első játékrészben széllel szemben törtünk előre. Többet támadtunk, de Zamora bravúroskodva és a látvánnyal is sokat törődve ugyan, de remekül védett. Nem kevésbé Zsák  a mi kapunkban. Bár ő sem vetette meg a látványos, közönségnek tetsző megoldásokat, de spanyol kollégájához képest kifejezett biztonságra törekvéssel, tévedhetetlen vetődésekkel, pontos helyezkedésekkel hárította a kapuja felé közeledő lövéseket. Azután mégis Zsák  pályafutásának legszomorúbb mérkőzése lett ez a találkozó.
A második félidő 7. percében a magyar kaputól 20-22 méterre szabadrúgáshoz jutottak a spanyolok. A meglőtt labda félmagasan tartott a kapu felé és láthatóan nem jelentett semmilyen veszélyt. Mire a kapunkig ért már szinte csak gurult és akkor... Valami feltámadt Zsák-ban,  valami abból az érzésből, ami benne lehetett már azóta, amióta látta milyen rajongással ugrálják körül Zamorát a szurkolók. Valami kis féltékenység, ami most azt sugta ő is mutassa meg, tud lazán, könnyedén védeni, mint az olasz. Pedig hát megmutatta már ezerszer, most ezen a mérkőzésen is méltó társa lehetett volna a világ bármelyik kapusának, de mégis. Most nem vetődött, le sem hajolt igazán, csak kissé hanyag mozdulattal lenyúlt a labdáért, de... A labda irányt változtatott, valami "sorsszerű" fűcsomón és már csak ujjhegyével érte el, ahogy (legyen a dolog még kegyetlenebb) a lába között a kapuba gurúlt. Zsák  összeomlott, a kapufának dőlt és kitudja mire gondolt. A játékosok is szótlanok lettek, a szurkolók is néma döbbenettel néztek maguk elé, mintha nem is hinnék ami történt, mintha abban bíznának, ha nem vesznek róla tudomást akkor talán nincs is. De a spanyolok bezzeg újjongtak, hiszen visszajönni látták elveszett győzelmi reményeiket. ...és győztek is.
Más érdemleges már nem is történt.
Tulajdonképpen az egygólos vereség nem is lenne tragédia. De így?! Ilyen góllal?!



 
 
Előzmények
Válassz a listából