Csapatai (játékosként): 1977–1981 Oroszlányi Bányász SK, 1981–1989 Fehérvár FC , 1989–1990 ETO FC Győr , 1990–1993 Videoton-Waltham, 1993–1994 Budapest Honvéd FC , 1994–1999 Bétár Jerusálajim, 1999–2000 Maccabi Herzelya

Sallói István szülővárosában, Oroszlányban kezdte a pályafutását, ahol 1977-1981 között az OBSK utánpótláscsapataiban játszott. 1980-ban egy salgótarjáni kispályás utánpótlástornán, ahol gólkirály lett, figyelt fel rá a Videoton megfigyelője Csiszár Guszti bácsi. Az ő invitálására, 1981-ben már Székesfehérváron kezdte meg középiskolai tanulmányait és a Videotonban folytatta futball karrierjét.

A Videoton utánpótlás korosztályaiban, a szamárlétrát végigjárva, 1986-ban mutatkozott be a Videoton első csapatában a Videoton-PMFC 2-0-ás mérkőzésen. Bár tehetségét senki sem vitatta, mégsem sikerült stabilizálni a helyét a következő években, ezért a Videoton a katonaéveire a Győri ETO-ba adta kölcsön 1989 nyarán. A kölcsönszerződés lejártakor, 1991-ben tért vissza a Videotonba, ahol Burcsa Győző lett éppen az edző. Burcsa megtalálta Sallói számára az ideális szerepkört és amolyan ék mögötti, visszalépő csatárt játszatott vele. Sallói karrierje itt vett pozitív fordulatot, a csapat meghatározó játékosává, majd csapatkapitányává vált. Játékával kiemelkedett a mezőnyből és elkezdte ontani a gólokat is. Az 1992-93-as szezonban a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az év játékosa lett és meghívót kapott a Magyar Válogatottba is, ahol 1992. április 29-én mutatkozott be az Ukrajna-Magyarország barátságos mérkőzésen. A meccset 3-1-re Magyarország nyerte és az első gólt, a debütáló Sallói szerezte.
1993 nyarán, a bajnok Honvéd szerezte meg a sok érdeklődő közül. A Honvédban súlyos izomsérüléssel bajlódott, de így is az Ő nevéhez fűződik a máig utolső magyar gól az Old Traffordon, mivel a BEK-ben a Honvéd szépítő gólját éppen ő lőtte a Vörös Ördögök ellen ( MU-Honvéd 2-1).
Egy év után az izraeli Beitar Jeruzsálemhez szerződött, ahol öt évig játszott. Izraelben teljesedett be igazán a karrierje, Stefan néven, a legelismertebb légiósok között tartották számon és mind a mai napig óriási elismerés övezi. 2001-ben az elmúlt évszázad második legjobb idegenlégiósának választották. A Beitarral kétszer nyert bajnokságot, egyszer Ligakupát. Csapatában mind az öt évben házi gólkirály lett. 1999-ben a Hercelyahoz igazolt, ahol még másfél évig futballozott, de a sorozatos sérülései miatt, 2000. decemberében befejezte a labdarúgó pályafutását, és rá egy hónappal már Magyarországon kezdte meg a sportvezetői karrierjét, 2001. januárjában a Nemzeti válogatott technikai igazgatója lett.

Két évig dolgozott a Magyar Labdarúgó Szövetségben, ahol először az "A" majd az Olimpiai válogatott technikai igazgatója volt, de mellette tagja volt a 2008-as EB pályázatot elkészítő csapatnak is. A szövetségi munka mellett, 2001-től már a klubvezetésbe is belekóstolt, klubvezetője volt az akkor másodosztályú Siófok FC-nek is. Klubjával 2002-ben megnyerte a másodosztályt és feljutott az Nb1-be, ezért lemondott a szövetségben és 2002 nyarától már csak a Siófokra koncentrált, ahol gorsan jöttek a sikerek. A Siófok FC még 2001 decemberében megnyerte az első és másodosztályú csapatok számára kiírt Terem Kupát, majd a feljutást követő első évben bejutott a felsőházba, ahol az ötödik helyen végzett.
A szakmai sikerek nem párosultak gazdasági sikerekkel, ráadásul a klub tulajdonosa nem tudta finanszírozni a klubot. A klub a csőd szélére sodródott. Sallói átalakította a játékoskeretet, drasztikusan csökkentette a költségvetést, megmentve a klubot a megszűnéstől. Vezetőedzőnek az edző múlt nélküli, fiatal Csertői Aurélt nevezte ki, akinek a vezetésével a csapat óriási meglepetésre, őszi bajnokként fordult az őszi szezon végén. Sallóit a Magyar Labdarúgó Liga, Minarik Ede-díjjal tüntette ki, Siófok Város polgármestere emlékplakettel jutalmazta munkásságáért.
A sikerek váltást hoztak a karrierjében, ugyanis az Újpest FC hívta télen ügyvezetőnek, amit el is fogadott és két és fél év után távozott a Balaton partjáról. Újpesten ismert feladat várta, a klub gazdasági és szakmai válságban várta a tavaszi rajtot. Dr. Mezey György vezetőedző lemondott, a nagyobb sztárok távoztak. Sallói itt is merészet húzott, a pályakezdő Mészöly Gézát nevezte ki vezetőedzőnek, akivel a 8. helyről az élre állt a csapat és csak az utolsó fordulóban bukta el a bajnoki címet az MTK ellen. A következő év kevesebb sikert hozott. A klub ugyan gazdaságilag stabilizálódott, de az új és a régi tulajdonos közötti feszültségből Sallói jött ki rosszul, így 2005-ben lemondott posztjáról és távozott.
2005 nyarán már új feladat várta, a folyamatosan gazdasági nehézségekkel küzdő Diósgyőr FC ügyvezetője lett. 2011 szeptemberében a Kecskeméti TE klubigazgatója lett.

1992 és 1995 között 13 alkalommal szerepelt a válogatottban és egy gólt szerzett. Háromszoros olimpiai válogatott (1989, 1 gól).

(Forrás: Wikipédia)

Sikerei: 1993-94. évi Nemzeti Bajnokság  második helyezettje volt. 1993-ban az Év Játékosa volt. 1997 és 1998-ban izraeli bajnok volt.