Csapatai (játékosként): ? –1947 DVTK , 1947– ? Újpest FC 

Nagy ígérete volt a magyar labdarúgásnak a nyúlánk kapus, de végül nem sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket. Vidékről a fővárosba kerülve mintha megállt volna a fejlődése. Pedig ritmusérzéke és reflexei kivételesen jók voltak, a kapu előterében is ugyanolyan biztonsággal mozgott, mint az alapvonalon.

A Diósgyőri VTK játékosaként került be a válogatottba és nagy tehetségnek tartották. Az Újpesthez igazolása után teljesítménye visszaesett.

1947 és 1948 között három alkalommal szerepelt a válogatottban.

Miskolcon, ahol imádták Jocit, az 1958-59-es évadban az MVSC-ben az első osztályban védett, kiválóan.  Talán egy mérkőzésen hiányzott mindössze, azaz legalább még 25 meccsen védett az NB I-ben a vasutas csapatban.

Az MVSC pályáján lévő klubnak (sörözőnek) később ő lett az üzemeltetője.  A veje Fekete Ferenc az MVSC, a Bp. Honvéd, majd a DVTK labdarúgója volt.*

*Szabó Lajos István kiegészítése