Gyors egymásutánban két barátságos mérkőzésre készülhetett a Matthaus-legénység. Elsőnek a korábbi VB egyik rendezőjét, Japánt fogadtuk. A 2002-es világbajnokság nyolcaddöntőse mostanában kissé gyengébben teljesít. Legutóbb Omán csapatát csupán 1-0 arányban, Szingapúrt pedig csak 2-1-re győzte le. Ezúttal ráadásul Zico ( a Japánok Brazik szövetségi kapitánya) nem számíthat az idegenlégiósokra.
A magyar csapatban is csak hazai játékosok lépnek pályára. A szövetségi kapitány szerint ez legalább alkalmat ad arra, hogy több itthon játszó labdarúgót próbáljon ki. Elképzelései szerint a válogatottba kerülés egyetlen szempontja a teljesítmény. A jelenlegi csapatban vezető szerepet szán Lipcseinek (akiről nem lehetett megtudni milyen teljesítménye alapján érdemelte ki a bizalmat). Matthaus "szambát" várt a mieinktől már a Japánok ellen is, de főleg majd a Brazil csapat ellen.

Az első félidő meglehetősen unalmas, eseménytelen játékot hozott. Szinte csak a mezőnyben folyt a küzdelem. Veszély csak kétszer alakult ki, mind a kétszer a mi kapunk előtt. Először Santos jobb oldalról, tizennyolc méterről elvégzett szabadrúgása csavarodott el a sorfal és a vetődő Szűcs mellett is. Végül azonban a jobb kapufán csattant a labda. A félidő vége előtt néhány perccel meglehetősen fejetlenül védekeztünk, nem tudtunk fölszabadítani, többször is ellenfélhez továbbítottuk a labdát. Amikor már úgy tűnt, hogy sikerül kihúzni a sípszóig, ismét Santos villant meg. Ezúttal Kubóhoz továbbított, aki tizenöt méterről tisztán célozhatta meg a kaput. Lövését Szűcs nagy bravúrral ütötte ki.

A szünet után négy helyen is megváltozott csapatunk. Az első percekben továbbra is inkább a vendégek veszélyeztettek, legfőképpen védelmi hibáinkat kihasználva. Dvéri jó cserének bizonyult. Még nem telt el tíz perc a második félidőből, amikor szabadrúgáshoz jutottunk. Dvéri bal oldalról az alapvonal közeléből lőtt élesen középre. A kiugró Kuttornak sikerült a védők és a kapus előtt belepörgetni a labdába, ami a bal felső sarokban állapodott meg. (1-0) A hátra lévő időben Dvéri továbbra is nagy kedvvel játszott.
A játékrész közepén ismét balról egy középre ívelt szabadrúgást végeztünk el. Ezúttal Huszti ívelt a kapu elé és Juhász fejese szállt a jobb felsőbe. (2-0)

Talán a vendégeket rázta föl a két gól, talán minket altatott el kicsit, de tény, hogy a második gól után a Japán csapat veszélyeztetett többet. Négy perccel a második gól után Miura szabadrúgását csak vetődve tudta szögletre tolni Szűcs. Öt perc múlva azonban már nem sikerült hárítani. Miura passzát Kuttor elérhette volna, de elvétette a labdát, ami így eljutott Tamadához, aki mintegy tizenöt méterről lőtt a kifutó kapus mellett a jobb alsó sarokba. (2-1)
Még két perc sem telt el, amikor ismét a hálónkban táncolt a labda. Ezúttal Endo labdáját engedte el a védelem, kapusunk pedig rosszul mozdult ki és így Kubo könnyedén guríthatott az üres kapuba.

A következő percekben mind a két csapat próbálkozott, de a támadások és a lövések nem voltak elég pontosak. Megnőtt a szabálytalanságok száma. Már a hosszabbításban jártunk, amikor Dvéri és Hercegfalvi összjátéka után a tizenhatoson belül érkező Torghelléhez került a labda. Chano szerelni próbált, a csatár pedig elesett. A bíró büntetőt ítélt, amit Huszti értékesített. (3-2)

Matthaus csapatának ez volt első hazai pályán megszerzett győzelme. Az ellenfél Japán, ötven hellyel állt előttünk a világranglistán, így akár örömmel is eltölthetett bárkit a győzelem. A mutatott játék azonban nem volt biztató. A védelem rendkívül gyengén teljesített. A kapitány szerint a csapat hetven percig az elvárásainak megfelelően teljesített. A sok újonc miatt nem is számított jobb teljesítményre.