A világbajnoki szereplés szempontjából számunkra már semmi tétje nem volt a találkozónak. Azért bíztunk benne, hogy a tisztes helytállásra legalább még futja a válogatott erejéből és akaratából. Bár ez a remény a három héttel ezelőtti görögök ellen mutatott játék után illuzórikusnak tünt.

Pedig a mérkőzésen nem küzdelmet, hanem "örömfocit" láthattunk. Csak nem mi, hanem a spanyolok örültek. Csupán egy gyengécske edzőpartneri szerepet tudott alakítani a magyar válogatott. A hazaiak látványosan, a közönséget és önmagukat szórakoztatva játszottak. Csak mi nem tudtunk igazán mosolyogni a helyenként megalázó trükkökön. Bár még nekünk is volt ebből valami hasznunk. Ennek a "spanyol fiestának" köszönhettük, hogy "csak" négy góllal kaptunk ki.

A magyar csapat teljesítményére jellemző, hogy egy spanyol lap hét magyar játékost értékelt 0 minősítéssel. A magyar kapitány viszont ezt mondta: amióta szakvezető vagyok, most futballozott legjobban a magyar csapat. Lehetséges, de ez azok fülében, akik látták a mérkőzést, nem hangzott dícséretnek.
A találkozót követően az MLSZ vezetése leváltotta a szövetségi kapitányt, aki viszont a sportág hazai történetében egyedülálló munkaügyi pert indított a szövetség ellen. (Jogilag akár igaza is lehetett, de...)