A hazaiak szövetségi kapitánya egy romániai-magyar, Kovács (IV.) István volt, aki már sokfelé megfordult és fantasztikus sikereket ért egy holland gárdával, az Ajaxal is.

Magyar labdarúgók régen láttak olyan lendületes, gyors, energikus és ötletes játékot amilyennel a francia csapat kezdett. Csodával határos, hogy az első félórát kapott gól nélkül átvészelte válogatottunk. A harmincharmadik percben viszont nem a csoda, hanem a játékvezető mentett meg bennünket az első góltól. A 16-osunkra betörő Michelt Kolár  csak buktatni tudta. Szerencsére a bíró, talán egyedüliként, úgy látta, hogy a francia csupán elcsúszott.
Tulajdonképpen a szünet után is kihúzhattuk volna, de a nagy nyomás idegileg fárasztotta el a védelmünket. A megszerzett labdával Dunai III.  a 16-osunknál cselezgetett és Triantafilosz elvette tőle a labdát, amit tovább sarkalt Michelnek, aki bevágta a jobb felső sarokba. A góltól megzavarodott védelem nem tudta megakadályozni, hogy az előny ne növekedjen perceken belül.

Sajnos már nem is csodálkoztunk ezeken a vereségeken.