Ezúttal is vidéki helyszín - Szolnok - adott otthont a meccsnek. A húzás - mint az előző esetekben - most is tökéletesen bevált: telt ház és lelkes közönség fogadta a két csapatot.

A félidő első fele megfelő színvonalú játékot hozott. Jól játszottunk, de a vendégek kapuja nem forgott komoly veszélyben. A játékrész második felére viszont mintha szétesett volna a magyar válogatott. A pálya középső harmada szinte átjáróház lett a svájciak számára. A középpályások gyakorlatilag semmilyen ellenállást nem fejtettek ki. A vendégek támadásai mind gyakrabban veszélyeztették a kapunkat. Helyzeteiket azonban elügyetlenkedték és így a szünetig meg tudtuk őrizni a döntetlent. A kimaradt helyzetek sorában talán az volt a legnagyobb, amikor még a félidő közepén Mészáros  rossz kifutása után Müller a 16-osról guríthatott a kapuba. A gólba tartó labdát azonban az utolsó pillanatban Nagy III.  még ki tudta vágni. Csak három perc volt vissza a félidőből, amikor a svájci 16-oson belül Hasler kézzel ütött a labdába. A megítélt büntetőből végre vezetéshez jutott a magyar válogatott.
A második félidő minden szempontból felejthető. Egyik csapat játéka sem volt elfogadható.

A győzelem meglett, de a játék messze nem volt kielégítő.